1901. április 1-jén született Szolnokon. Szülei Sándor Miksa városi pénztártiszt és Kohn Hermina (1868–1951).

 

1918-tól vett részt a munkásmozgalomban, 1919-ben lett a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) tagja. A Tanácsköztársaság alatt a KIMSZ helyi szervezetének vezetője volt Szolnokon. Proletárdiktatúra bukása után letartóztatták, majd ideiglenesen szabadlábra helyezték. A Horthy-korszakban emigrált és a Bécsi Egyetemen filozófiát tanult. Tagja lett a KMP bécsi szervezeteinek és az Osztrák Kommunista Pártnak is. Az ifjúmunkás csoportban tevékenykedett. 1925-től 1927-ig újságíróként dolgozott, majd a KMP utasítására hazatért, és belépett a Magyarországi Szocialista Munkáspártba  is.

Magántisztviselőként dolgozott és a 100% című folyóiratban és a Kommunista című lapban publikált. A Társadalmi Szemlét szerkesztette egy ideig. A II. világháború alatt az Európa Könyvtár sorozatának szerkesztője, a Magyar Történelmi Emlékbizottság tagja volt. Többször letartóztatták. 1944-ben illegalitásba vonult. A háború után a Szabad Nép és a Gazdaság folyóiratnak lett munkatársa. A Rákosi-korszakban koholt vádak alapján letartóztatták, majd 4 év után 1954-ben rehabilitálták.

 

Akkor az Országos Fordító Iroda igazgatójává nevezték ki. 1958-ban doktorált és a Budapesti Orvostudományi Egyetem marxizmus-leninizmus tanszékének vezetője lett. 1959-től 1972-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karán a filozófiai tanszékét koordinálta.