Gyomai György Gyomai 1899-ben született. Tanítói oklevelet szerzett, és ez meghatározta egész későbbi életpályáját és írói munkásságát is.

 

Kiskunfélegyházán szerzett tanítói oklevél birtokában előbb Sárbogárdon, Komáromban és Jászberényben majd 1925-től Szolnokon élt és tanított, a Szolnok-Ugar tanyai iskolában. Később a Szolnok környéki tanyai és úgynevezett vándoriskolákat igazgatta. (A vándoriskola még létezett a két világháború közötti Magyarországon. Olyan helyeken hozták létre, amelyek még a tanyai iskoláktól is olyan távol estek, hogy a környéken álló tanyákban lakó gyerekek, főként télen, nem tudták volna látogatni ezeket az iskolákat. Általában kibéreltek egy-egy szobát valamelyik tanyában, az volt a tanterem és a vándortanító lakása is.) 

 

 

Gyomai György mintegy húsz évet töltött el tanyai és vándortanítóként a Szolnok környéki tanyavilágban, közelről megismerte az ottaniak életét, szokásait, gondolkodásmódját, és körükben szerzett tapasztalatait beépítette elbeszéléseibe és regényeibe.

 

Különböző folyóiratokban és napilapokban két kötetre való elbeszélése jelent meg. 1930-ban a Kulturális Minisztérium irodalmi pályázatán is díjat nyert.

 

A tanyavilágot az 50-es évek elején hagyta ott, amikor a szolnoki Sípos téri iskola igazgatója lett, onnan ment nyugdíjba. 1973-ban halt meg. 

 

Bistey András: Egy szolnoki prózaíró a XX. század közepéről. In: Tisicum, 18. Szolnok, 2009

Szurmay Ernő: Emlékjelek. Szolnok, 2000.