2013. augusztus 31-én, az elszármazottak napján szentelték fel az Alavander keresztet. A feszületet eredetileg 1832-ben állította fel birtokán Alavander Mihály, jászberényi gazda, akinek Boldogházán is voltak földjei. Ez volt a későbbi község első kőkeresztje. A birtok következő tulajdonosa Túróczi Antal 1926-ban felújította az addigra megrongálódott keresztet. 2008-ban a község határában található szakrális emlékmű teljesen leomlott.

Jászboldogházát Szent Vendel falujának is nevezik. A kiterjedt tanyavilágban élő pásztorok védőszentjének három szobra is volt a település határában. A tápiói határrészben 1935-ben felállított Vendel-szobrot, az ezredforduló környékén a millenniumi ünnepségsorozat keretén belül felújították, és Jászboldogháza központjában, a római katolikus templom közelében helyezték el. A Szent Vendel-szobor ünnepélyes újraavatásra Vendel napján, 2000.

A jászboldogházi neobarokk plébániatemplomot 1930-ban szentelték fel a Szent Család tiszteletére, amelyet 1939-ben bővítettek ki. A Szent Családot ábrázoló főoltárkép Antal Sándor festőművész alkotása. A templombelső festést Takács István mezőkövesdi mester készítette. A boltozaton: a hét szentség szimbólumai; az oltárkép felett: a Szentháromság; két oldalt pedig a négy evangélista alakja látható. Váradi Miklós rákospalotai orgonaépítő munkája az 1933-ban emelt eklektikus stílusú orgona.

A háborús események Jászboldogházát is érintették. Polgári áldozatok vesztették életüket aknarobbanások és belövések során. A katonák beszállásolása miatt súlyos károk keletkeztek a középületekben is. A jászboldogházi lakosok adományaiból készített emlékművet 1990. augusztus 5-én - a helyi templombúcsú napján - leplezték le a templomkertben. A kőfalba épített dombormű Sebők Imre szobrászművész alkotása. A dombormű két oldalán álló márványtáblákon olvasható a 47 helyi áldozat neve.

A községháza előtti parkban áll az 1848/49-es forradalomnak és szabadságharcnak emléket állító kopjafa.

(Kósa Károly felvétele - VFMKMI)

A nagyközségi önkormányzat épületén található centenáriumi márványtábla.

(Kósa Károly felvétele - VFMKMI)

fűszerkeresk. és vendéglős (Boldogháza) * 1885. Jászjákóhalma. Asztalosipart tanult, segéd volt Bpesten, önálló volt Mátyásföldön 1909-től 1920-ig, majd Jászberényben 1930-ig működött mint asztalos m., fűszerüzletét és vendéglőjét 1927-ben nyitotta. - A 68. gy. e. kötelékében harcolt, az orosz fronton, fogságba esett. A NEP és a Kath. kör tagja. - Felesége:'' Kovács Julianna'', gyermekei: Aranka, Lenke és Ottó.

=== Forrás: ===
Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.

'''visnyai, vitéz''', máv áll. előljáró (Boldogháza) * 1883. Sajólászlófalva. 1909-ben lépett a Máv kötelékébe, szolgált Hisnyóvizen Hevesen, Murányalján, Mecenréfen, Krivángyetván, Vereskón, Gradinán, Királdon, 1933 óta Jászberényben. - A 12. husz. e. kötelékében harcolt, mint őrmester szerelt le. I. o. ez. vit., háb. eml. érem, K. cs. k. tulajd. 1929-ben avatták vitézzé. A NEP tagja. - Felesége : ''Skorzsepa Anna''.

=== Forrás: ===
Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.

máv áll. felvigyázó (Boldogháza) * 1901. Veszprém. 1917-ben került a Máv-hoz, szolgált Kunszentmiklóson, Bpesten, Salgótarjánban, 1931 óta Jászberényben. Résztvett a burgenlandi harcokban. Háb. eml. érem tulajd. A NEP tagja. - Felesége: ''Mészáros Aranka'', fia: Zoltán.

=== Forrás: ===
Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.