1990-ben emeltek kopjafát a 2. világháborúban elhunyt tiszaderzsi édesapák, testvérek és gyermekek emlékére.
1949 tavaszán a belügyminiszter 122.090. (1949.III.) 1-2. számú rendelete alapján a szovjet hősi temetőket és sírokat összeírták. A felmérés tartalmazza az eltemetettek számát, sírbakerülésük időpontját. Ha ismert volt, az elesettek nevét, születésük és elhalálozásuk időpontját is. Megyénkben a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárban található 2585/1949.
Az 1944 és 1945-ben elesett szovjet katonák emlékműve Törökszentmiklóson.
2009. augusztus 21-én avatták fel azt az emlékművet, amely az 1944. augusztus 22-én lelőtt gép személyzetének emléke előtt tiszteleg. Az angol felségjelzésű gép fedélzetén négy brit és egy dél-afrikai katona volt. Az lehunyt katonák földi maradványait 1947-ig a helyi temető őrizte, majd a solymári katonai nyughelyre szállították.
2004. október 30-án a Jászjákóhalmáról Elszármazottak Baráti Társasága és a település önkormányzata közösen emlékezett meg az 1944-es orosz repülőgép támadás helyi áldozatairól. Egy emléktáblát is szeretettek volna elhelyezni a találatot kapott egykori Hangya-épület falán. De az ingatlan jelenlegi tulajdonosai nem járultak hozzá. Így csak évekkel később, 2011. október 30-án került sor a községháza falán az emléktábla felavatására.
A korábban egy magánház kertjében álló mementó 2003-ban került az alsó-temetőbe. Az emléktáblán a vészkorszakban elhunytak neve olvasható.
A Petőfi Művelődési Ház épülete előtt állt a kétnyelvű felirattal ellátott szovjet katonai emlékmű, amelyet a rendszerváltás után elmozdítottak.
A zsidók betelepülése a Jászságba az 1850-es években került sor. Az 1868/69-es zsidó kongresszus után a jászberényi zsidó hitközség kettészakadt. Egy része neológ lett, a másik konzervatív maradt. 1886-ban Büchler Áron rabbi egyesítette neológként a két hitközséget.
A 2. világháborúban Tiszafüred-Abádszalók-Tiszabő fontos arcvonal volt. 1944. október 11-én szabadul fel a település.
Balázsovich László építhette a család első pusztamonostori rezidenciáját, amelyet kisebbik fiáról később Balázsovich Ernő-féle kúriának neveztek. Az első kúriát lebontották és a ma látható újabb épületet Balázsovich László idősebb fia, Oszkár emeltette a 19. század utolsó negyedében. A két épület közös parkkal rendelkezett: ezen új kúria a park országút melletti részében állt, melyet egy kocsi- és gyalogkapuval ellátott díszes téglakerítés választott el az úttól.