Nagyobb számmal 1862-ben telepedtek le zsidó családok Kisújszálláson. 1867-ben alapítottak hitközséget. A zsidó alkososk létszáma 1900-ra 500 főre emelkedett.

A beköltözött zsidók kézműiparral és kereskedelemmel foglalkoztak elsősorban, majd később ügyvédként, orvosként a városi értelmiség tagjaivá is váltak.

1868-ban megalapították a Chevra Kadista egyletet. A zsidóiskola egy tanítóval 1882-ben kapott nyilvánossági jogot, ahol 1938-ig folyt oktatás.

Jászalsószentgyörgyön az 1850-es években jelentek meg zsidó családok. A dualizmus évtizedeiben a beköltöző zsidó családok száma növekedésnek indult olyannyira, hogy lélekszámuk száz fő fölé emelkedett néhány évtized alatt, ami azt bizonyítja, hogy jó üzleti lehetőséget láttak az akkor városi rangot viselő településen. Az I. világháborút megelőzően a községben 20 zsidó család élt. Létszámuk a háború után a kevesebb születés és elköltözés miatt csökkent, de az 1920-as 30-as években újabb beköltözők révén emelkedésnek indult. 1941-ben 81 fő volt a 28 család létszáma.

A jászladányi zsidó hitközség az 1860-as évek elején alakult. A 19. és a 20. század fordulóján volt a legnépesebb a közösségük, amely lassú apadának indult. 

A jászladányi zsidó hitközség 1913-ban emelt templomot közadakozásból a korábbi imaház helyett.

1941-ben 89 zsidó ember élt a településen. 1944-ben Jászladányon gettóba zsúfolták össze a helyi és a jászalsószentgyörgyi és tiszasülyi zsidó családokat is. A jászberényi és monori gyűjtőtáborokon keresztül Auschwitzba deportálták őket.

Jászkiséren már az 1840-es években is élhettel átmeneti jeleggel zsidók. A legtöbb zsidó 1880-ban élt a településen 99 fővel. Azonban a következő évtizedekben folyamatos volt az elvándorlás. 1940-es évek elején 51 fő alkotta a hitközséget.

A zsidó hitközség 1860 körül emelt kisebb zsinagógát a Malom utcában, melynek udvarában kántorlakás és rituális fürdő is helyet kapott.

1944-ben a kiséri zsidókat a zsinagógába gyűjtötték össze, majd a Jászapátiban kialakított gettóba zárták őket. 

Jászapátira a 19. század második felében települtek be nagyobb számban zsidó családok. A közösség számbeli gyarapodása az 1930-as évekig tartott. 

A hitközség 1896 nyarán vette használatba az új, tornácos zsinagógát. Büchler Áron rabbi és fia avatta fel a templomot, amely 1911-ben egy új Tóra-tekercset is kapott.

Jászárokszálláson 1853-ban alakult zsidó hitközség, amely az 1910-es évekig folyamatosan növekedett. Akkor közel 250 fő volt. 1858-ban épült a karzatos zsinagóga épülete, amely a mai Ady Endre utca és Jászai Mari Utca sarkán állt egykor.

Bár egyes feljegyzések szerint már a 18. század végétől éltek zsidók a településen, azonban az 1840-es népszámláláskor nem jegyeztek fel zsidó lakost Fegyverneken. Pedig 1880-ban 237 fővel a járás második legnépesebb zsidó közössége élt a településen. Az első világégés után nagy számban költöztek el Fegyvernekről, így jelentősen megcsappant a hitközség létszáma.

Zsidó kereskedők már az 1800-as évek elejétől megfordultak a településen. Valós letelepedésük és a hitközség alapjainak megteremtése 1848 után kezdődött. Az 1880-as népszámláláskor 162 zsidót írtak össze. A kunhegyesi orthodox hitközség a karcagi anyahitközség alá tartozott. A hitközség 1871 őszén alakult meg. A legtöbben 1920-ban éltek Kunhegyesen, amikor a hitközségnek 356 tagja volt. 1941-ben 224 izraelita vallású élt a településen.

A kunmadarasi kései klasszicista stílusban épült zsinagóga 1880 körül épült, amely az 1940-es évek elején összedőlt, így új templom építését kezdeményezték a hitközség tagjai.

Fényes Elek említi először Tiszafüreden a zsinagógát, amely az 1847/48-as összeírásban a Nánássy földbirtok területén szerepel. Az izraelita hitközség tulajdonában volt még paplak, imaház, és sakterház is.  Az első zsinagóga a XIX. század első felében épült a település fő utcáján - a római katolikus templom közelében -  klaszszicista stílusban.