Dikó Balázs 1906. január 30-án született Szolnokon.Sokgyermekes munkáscsaládban félárvaként nevelkedett.
Fiatalon tagja lett az építőmunkások szervezetének. 1929-ben bekapcsolódott az illegális kommunista mozgalomba. Többször letartóztatták és bebörtönözték. 1944-ben Nagykanizsára internálták. A felszabadulás után különböző vezető állásokban dolgozott. Utolsó éveiben az MSZMP Szolnokmegyei pártbizottságának tagja és a helyi Ingatlankezelő Vállalat igazgatója volt.
1955-ben Munka Érdemrenddel tüntették ki.
1964. május 1-jén hunyt el Szolnokon.
Losonczi Bekó Andor 1882. szeptember 13-án született Szolnokon. A Szolnoki Cukorgyár répafelügyelője volt. Nemességét és címerét a m. kir. belügyminiszter BM 60.894/1904. számon igazolta.
1906. április 17-én kötött házasságot.
1933-ban Rátóton született. Apja vasutasként kereste meg a család kenyerét. Szalay László gyerekkora két testvérével együtt Lukácsházán és Répcevisen telt el. Beiratkozott a szombathelyi középiskolába és 1951-ben leérettségizett. Érettségi után jelentkezett a veszprémi Vegyipari Egyetemre, ahol 1956-ban diplomát szerzett.
Szász Béla 44 évig volt a karcagi gimnázium elismert magyar, történelem, latin és görög szakos tanára.
Tagja volt a Országos Középiskolai Tanáregyesületnek. A pedagógus nemcsak a tananyagot tanította meg, hanem követendő példát is mutatott viselkedésben, gondolkodásban, a munkához való viszonyban is. Szakköreit nagyon szerették tanítványai, mert ott bemutatta szűkebb környezetük történelmét, de tudományos munkássága is jelentős volt, kéziratai a Karcag a magyar művelődés történetében című kötetben jelentek meg