A község római katolikus temploma - középkori részekkel - barokk stílusban épült a 18. században, majd 1852-ben renoválták. 1731-ben áldották meg. A homlokzati torony mögött egy boltszakaszos hajó, félköríves szentéllyel. A kapu fölött Szent József-szobor. A torony főkapujára vésett évszám tanúsága szerint 1823-ban építették a templom homlokzata elé barokk stílusban. A szószék és a tabernákulum barokk stílusú. Az orgona a 19. századból származik. Az oltárképen Szent György ábrázolás. A falfestmények Takács István festőművész neobarokk alkotásai.

A barokk szoborcsoportot 1815-ben emelték a jászberényi juhászok, mely a mai Nádor téren látható. Volutás talapzaton álló kőkereszt a korpusszal. Lábainál Mária Magdolna térdel. A kereszt két oldalán önálló talapzaton Máris és János evangelista szobra látható. A szoborkompozíció talapzatán elöl olvasható felirat: Az istendi / tsősége / re állít/ az Jász / berény juhászok 1812. A hátoldal felírása pedig: Ujitatta / Istendicsőségére / Jézus Társulat / 1879.

Forrás:
Sáros András: Jászberény műemlékei, emlékművei, emléktáblái. Jászberény, 1971.
Szolnok megye műemlékei. Szolnok, 1988.

Források szerint 1760-ban Kállay András huszárkapitány emeltette a kőkeresztet, amelyet 1799-ben renováltattak. A barokk kálvária az ún. "Cserőhalom" tetején állt eredetileg. A Cserőhalom elhordásakor a Nagykáta és Jászfelsőszentgyörgy felé vezető útelágazáshoz helyezték át a szobrot 1952-ben. Egy villámcsapás után a kereszt sérülséeit betonnal pótolták. Volutás alapzaton Mária és János evangélista szobra látható, fölötte a kereszten Krisztus festett alakja egy bádog lemezen.

A temetőben található műemlék jellegű kőkereszt talapzatába vésett felirat szerint a régi temetőben álló barokk kőkeresztet a vihar összetörte. E helyébe készült 1808 után az új kőkereszt klasszicista stílusban.

A Petőfi téren álló kőkeresztet 1809-ben állították. A késő barokk műemlék alkotás volutás alapzaton álló kőkereszt korpusszal és a fájdalmas Szűzanyával a város szélén a Jászkisérre vezető út mentén emelték. Innen kapta nevét.

Forrás:
Szolnok megye műemlékei. Szolnok, 1988.