Zsidó családok a szabad költözést megengedő törvény után érkezhettek a településre, valószínűleg a szomszédos Tiszabőről. A legtöbb zsidó 1880 és 1910 között élt Nagykörűben 50-60 fő között. 1941-ben azonban már csak kilenc izraelita lakos maradt a faluban. Őket 1944-ben a szolnoki gyűjtőtáborba hurcolták és deportálták.

A községben van zsidó temető, amely a köztemető mellett fekszik. Egy tucatnyi sírkő található itt. Legtöbbjük az 1900-as évek elejéről való.

Forrás:

1899-ben Nagykörűn született. Középiskolai tanulmányait Egerben, főiskolai tanulmányait a budapesti Pázmány Péter tudomány egyetem orvosi karán végezte. 1925-ben avatták orvossá.

Orczy Lőrinc 1718-ban született. Szülei: Orczy István jászkun főkapitány, akirályi tábla érseki bírája és dolhai petrovai Petrovay Zsuzsanna. Iskolát Pesten, Nyitrán, Gyöngyösön és Budán végezte. 1743-ban huszárkapitány lett. 1740-ben nősült meg. Felesége Podmaniczky Judit. Gyermekeik: Anna, Zsuzsanna, József, László. Első felesége halála után újranősült. 1759-ben vette feleségül báró Laffert Anna Máriát, akitől két gyermeke született: István és Teréz.

A nemes szívű báró Baldácsy Antal végrendeletében vagyonának jelentős részét egy alapítvány létrehozására hagyta. A 1876. október 19-én kelt végrendeletével, majd annak 1877. május 20-án kelt toldalékával a magyarországi protestáns egyházaknak örök tulajdonul hagyott több mint 8000 holdnyi földbirtokot mindennemű tartozékaival együtt. Baldácsi-féle alapítvány 1880-as évek közepén kezdte meg jövedelmének a végrendeletben meghatározott célokra való szétosztását.