Az épület eredetileg Magyar Királyi Honvéd Csapatkórháznak épült. A 3 emeletes és 200 ágyas szolnoki helyőrségi kórház építkezése 1939 augusztus havában kezdődött és 1941 július elsején fejeződött be. A tervezője Glock Imre budapesti építész volt.
A földszint a betegfelvételi osztály, a parancsnokság helyiségei, az ambulanciák (fogorvosi, belgyógyászati, sebészeti), a röntgen-, kvarc- és elektrokardiográfia, a laboratórium, a gyógyszertár és az elkülönítő kapott helyet. Az I. emeleten a bőrgyógyászat és urológia, az orr-, torok-, fül- és gégeosztály; a II. emeleten a szemészet és belgyógyászat, végül a III. emeleten a sebészet került elhelyezésre.
Az alagsorban helyezték le a konyhát, a mosókonyhát, a fertőtlenítőt, a fürdőt és a kazánházat, valamint a háború miatt egy óvóhely is kialakításra került.
A világháború után 1948-ban Állami Tüdőgyógyintézetnek adott otthont az épület. A kórház mellett telepített park is a tuberkulózissal (TBC) kezelt betegek gyógyulását szolgálta.
Az intézmény osztályait fokozatosan a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórházba helyezték át. Az ezredfordulón elfekvő-utókezelő intézetként működött, majd 2008-ban bezárták. 2017-ben az épületet lebontották. Az 50-60 éves fák azonban megmenekültek.
Forrás:
M. kir. Honvéd Csapatkórház Szolnokon. Tér és Forma (1944): 91-96.