Barotai Imre 1931. szeptember 22-én született Kispesten. Vácon szentelték pappá 1955. június 19-én. Szentelését követően hitoktatóként szolgált Szabadszálláson, 1957-től Monoron, majd 1958-tól Nagykőrösön. 1966-ban vette kézbe első önálló kinevezését, amikor Alsó-Dabas plébánosa lett. 1972-től tatárszentgyörgyi plébánosként folytatta szolgálatát, majd 1985-ben főpásztora kinevezte a szolnoki belvárosi plébánia plébánosává.

 

1980-ban címzetes esperesi kitüntetést kapott, majd 1988-ban érdemeit tiszteletbeli kanonoki címmel ismerték el. 1994-től Gyömrőn szolgált plébánosként. 1981-től 1985-ig örkényi kerületi esperesként, 1994-től 1995-ig nagykátai kerületi esperesként segítette főpásztorát és a Váci Egyházmegyét.

 

1995-ben nyugállományba vonult. 1995 és 1999 között aulai szolgálatot látott el Vácon. 2002-ben a kecskeméti Szent Erzsébet-templom megbízott igazgatójaként a Kalocsa–Kecskeméti Főegyházmegye területén folytatta a lelkipásztorkodást, ahol hitoktatási felügyelői feladatokat is ellátott 2009-ig. 2008-ban a Kalocsa–Kecskeméti Főegyházmegye penitenciáriusa lett. Ugyanebben az évben a kalocsai papi otthonba került, itt lakott haláláig.

 

 2014. július 17-én hunyt el.

 

Szathmáry István: „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit" - Barotai Imre életútja. Szolnoki Grátisz, 2014.08.01.