Jászberényben született 1846-ban. Tanulmányait Budapesten végezte és az ügyvédi vizsga letétele után Jászberényben nyitotta meg ügyvédi irodáját.

1973-ban másodjegyző lett, majd a vármegye és a város szolgálatába állt mint jegyző és közjegyző. Hivatalát 1894-ig töltötte be, ekkor királyi közjegyzővé nevezte ki az igazságügyi miniszter. Jó pedagógiai érzékkel szeretettel nevelte a nála gyakornokoskodó fiatal jogászokat.

Tagka volt a városi képviselőtestület várhatóságának, a vármegyei törvényhatósági bizottságnak és a helyi Apponyi-pártnak harminc éven át elnöki tisztjét is betöltötte. 

Számos katolikus és polgári egyesület megalapítása fűződik a nevéhez. 1892-ben javaslatára a Kovács utca nevének megváltoztatását Kossuth utcára, 1893-ban indítványozta, hogy gróf Apponyi Albertet, a város országgyűlési képviselőjét, Jászberény díszpolgárává válasszák. Ő volt a tanítóképző intézet létesítésének és a Jászok Egyesülete megalapításának egyik szorgalmazója is.

1919-ben a Tanácsköztársaság idején a proletárhatalom, biztonsága érdekében egy ideig túszként fogva tartották.

Forrás:

Apponyi és választói. Budapesti Napló (1899.12.08.)

Igazságügyi Közlöny (1895.02.28.)

A jászkun megváltás. Pesti Hírlap (1904.10.25.)

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Trianon után. Budapest, 1930.

Uferné Sárközi Ágnes: A 19–20. századi jászberényi polgárság és díszes házaik 1. rész. Redemptio (2017.10.)