Boros Imre Besenyszögön született .Édesapja odalett a II. világháborúban, édesanyja egyedül nevelte fel őt és testvéreit. Az érettségi után a Jászberényi Tanítóképző Főiskoláján szerzett diplomát.
1957-ben lett a kőtelki általános iskola tanára. 1973-tól nyugdíjazásásig igazgatóként is irányította az intézményt. Munkája mellett helytörténész is volt. 1976-ban vette át az iskolai honismereti szakkör vezetését. Hol egymagában, hol a tanítványaival együtt egy egész kis múzeumnyi anyagot, tárgyi és írásos emléket gyűjtött össze a falu és az iskola múltjáról. Több tanulmánya, honismereti pályamunkát is írt a település múltjával kapcsolatban. 1989-ben első díjat kapott a Kőtelki Általános Iskola honismereti szakköre Népi kismesterségek Kőtelken (a kanálfaragó, a kovács) című pályázatára, amelyért a megyei pedagógiai intézet különdíjban részesítette.
1986-ban Kiváló Pedagógus kitüntetésben részesült.
Korényi Éva felvétele - Néplap archívuma
A település közéletének is aktív részese volt a Hazafias Népfront községi bizottságának elnökeként, tanácselnök-helyettesként és alpolgármesterként is. Tagja volt a Pedagógiai Múzeumok Baráti Körének.
Életének 68. évében hunyt el, 2007. június 14-én kísérték utolsó útjára a kőtelki temetőben.
Forrás:
Bistey András: A múzeum „házhoz jön”. Szolnok megyei Néplap (1989.08.29)
Bugány János: Mestersége: tanító. Új Néplap (1999.05.29.)
Kitüntetési ünnepség a Vigadóban. Szolnok megyei Néplap (1986.05.30.)
Palágyi Béla: Elbúcsúzott az igazgató úr. Szabad Föld (2000.07.18.)
D. Szabó Miklós: A homokba szúrt nyárfa. Új Néplap (2000.07.11.)
Véget ért a finnugor konferencia. Néplap (1989.10.23.)
Villangó István: Megalakult a Pedagógiai Múzeumok Baráti Köre. Neveléstörténet (2004 /1)