A nemességet III. Károly 1722. évi november 27-én adta Cs. András, Ferencz, István és Imre és Ferencz fia János részére. Ferencz szentiváni lakos 1724. évben a nemesi investigatiókor igazolja nemességét. A nemességszerző Imrétől és Szabó Erzsébettől született Bessenszögön [Besenyszögön] 1726. évben Ferencz, ettől és Tóth Magdától 1758. évben Imre, ettől és Fejér Máriától 1811. évben Károly táblabiró és ügyvéd, a ki 1844. évben a vármegyétől testimonialist kapott.
(1844. jkl. 126. sz. 141. jkl.)
Egy másik nemzedékrend:

Mária - Seyfridné - és Krisztina - Deákyné - 1778. évben nádujfalusi és szentiváni birtokrészüket eladják Farkas János egri bírónak. Az eladás ellen Julianna - vizeki Talliánné - és Friebeisz Antal, mint nejétől származott leányának, Annának, gyámja tiltakoznak.
(1778. év pp. 2115., 2118. sz. 1810. év pp. 3368. sz.)
Antal 1784. évben egri kanonok, seminariumi prefektus.
(1784. év pp. 2328. sz.)
A czímerlevél másolata szerint a czímer: Kékben, zöld alapon két - egymásnak háttal álló - oroszlán; sisakdisz: vértezett kardos kar; takarók: kék-arany, ezüst-vörös.

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.