(szajoli)
A volt külső szolnokmegyei Szajol községben már a XVII. század elején birtokos volt. Három izben is nyert donatiot eme helységre és pedig 1601. évben Kutassy János esztergomi érsektől F. Mihály, 1669. évben a nádortól Trombitás Mátyással, Teörök Andrással, Hegedüs Demeterrel együtt F. Mihály és végre 1750. évben ugyancsak a nádortól F. János.
(1808. év 800. sz.)
Czímerlevelet II. Ferdinandtól 1632. évi okt. 5-én nyertek F. Lénárt, neje Mészáros Anna, gyermekeik Demeter, Miklós, Borbála és Katalin s Lénártnak anyai testvérei Kiss István és Uj István.
Kihirdette 1633. évben Abauj, - 1669. évben Borsodmegye.
Az armalisban emlitett Miklós fia István Gyöngyösre költözött s mint insurgens nemesember Bécs alatt harczolt.
István fiai Ferencz és János s Ferencz fiai Gábor és Antal tanuvallomásokkal igazolták ugyan, hogy ők az 1632. évben armalist nyert Lénárt egyenes leszármazottjai, eredeti czímerlevelüket azonban nem tudták felmutatni, mert az Uj másként Borbély István gyöngyösi lakosnak, a társszerző Uj István utódjának, kezére került. Mivel ezen armalist - mely őket, mint a főczímerszerző utódait, inkább illette volna - visszaszerezniök nem sikerült, ujat kértek és nyertek III. Károlytól 1740. évi márcz. 15-én. Ezen nemességujitó-levél - mely megerősitette az 1632. évben adományozott nemességet és czímert - Hevesmegye 1740. évi november 15-én tartott közgyülésében lett kihirdetve.
(1740. év 242. jkl. 1761. év pp. 684. sz. 1773. év pp. 1028. sz.)
Talán ezen családhoz tartoztak azon Ferencz gyöngyösi és György gyöngyöspatai lakosok, kik 1728. évben testimoniálist nyertek.
(1728. év 69. sz.)
A család czímere: Ezüsttel és kékkel vágott pajzsban hármas zöld halmon álló, kardot tartó, vörössel és aranynyal vágott griff; sisakdisz: kardot tartó vörös griff növekvőn; takarók: ezüst-vörös, arany-kék.
(K. K. XXXVIII. 314.)
Történetét és genealogiáját Dr. Komáromy András (U. N. I. II. 28.) és a Magy. Nemz. Zsebk. (II. r. I. 210.) közölték.

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.