Kenyeres Lajos Rákóczifalván született 1908. január 3-án. 1930-ban szentelték pappá. Több településen szolgált, mint káplán és hitoktató. 1946 óta volt Tiszavárkony plébánosa. Prédikációit könyvalakban kiadták, írt katekizmust is.

Az 1956-os forradalmat követő ölték meg. Az antiklerikális szemléletű helyi kommunista vezetés nem nézte jó szemmel a híveiért és az igazságért mindig kiálló papot, aki levelet írt Jurij Andropovnak, a Szovjetunió akkori nagykövetének, és szót emelt a megtorlások miatt. A levél ürügyén többször elvitték, megfenyegették, bántalmazták. 1957. február 28-án a szomszédos Vezsenybe indult hittant tanítani, onnah hazafelé tartva a gáton megtámadták. Megverték és végül agyonlőtték. Holttestét egy gödörbe rejtették, és azt híresztelte a hatóság, hogy külföldre szökött. Azonban az áradó folyó kimosta tetemét egy évvel később. Martfűnél találták meg a Tiszában. Földi maradványait családja rákóczifalvi sírboltjában helyezték örök nyugalomra. Sírkövén ez olvasható: „ A jó pásztor életét adta juhaiért”.

(Kósa Károly felvételei - VFMKMI)

Forrás:

Jurkovics János: A gyilkos Fekete János rendőr : Miért kellett meghalnia a tiszavárkonyi papnak? = Maholnap (1990. február 22.) 8. sz. 4-5. pp.

A kötelességteljesítés vértanúja = Új Ember (1989. július 2.) 27. sz. 4. p.

Máthé György: "Vértanúk vére: a keresztények magva" = Új Néplap Egyházmegyei Hírek c. melléklete 1. évf. 1. sz. (2012. március 31.) 13. p.

Sóskúti Júlia: Kenyeres Lajos siralmas története = Szolnok megyei Néplap (1989. július 1.) 152. sz. 10. p.

Szántó Konrád: A meggyilkolt katolikus papok kálváriája. Budapest, 1992.

Teleki József: Kerékpárral a vértanúságig : Kenyeres Lajos atyára emlékeztek = Új Ember 56. évf. (2010. március 14.) 11. sz. 3. p.