A Pozsony megyei Zavar községben született. Tanulmányait a lipcsei, berlini és budapesti egyetemeken végezte. Ügyvédi vizsgáját letéve 1887-től Budapesten dolgozott. Ezután rövid ideig Ipolyságon volt törvényszéki joggyakornok, majd megvált a bíróságtól, ügyvédi oklevelet szerzett, és 1891-ben Budapesten ügyvédi irodát nyitott.

Először 1892-ben a kápolnai kerületben (Heves megye) függetlenségi (Ugron-páti) jelöltként választották országgyűlési képviselőnek. Kápolnán 1896-ben is elnyerte a mandátumot. Az biztos, hogy az 1901-es választások alkalmával is tagja volt a Parlamentnek. Ám ellentmondásos, hogy mely választókerületből.

A jákóhalmi kerületben 1905-ben, 1906-ban és 1910-ben is elnyerte a mandátumot, mindvégig (1918- ig) Kossuth-párti programmal. Az 1910-es választás előtt felmerült, hogy az ekkor szintén Kossuth-párti Márkus Józsefet indítják inkább a helybeliek, de aztán Márkus visszalépett. A parlamentben sokszor szólalt fel, külügyi kérdésekben tartott beszédei ismeretesek. A képviselőház egyik jegyzői tisztét is betöltötte munkássága alatt. 1920-tól már nem volt országgyűlési képviselő. Az irredenta mozgalom egyik zászlóvivőjeként tevékenykedett. Ő volt az országzászló-állítási mozgalom országos elindítója, vezetője és szervezője.

Forrás:

Kiss Erika: A jászsági alsójárást képviselték a parlamentben 1848-1944. In: Jászsági évkönyv, 2012.: 126-140.