1932. február 17-én született. Édesanyja földbirtokos család sarja, hétéves korától zárdában nevelkedett. Édesapja 21 éves korában került haza az olasz frontról. Romániában a brádi aranybányában kapott munkát, itt találkozott a két szülő. A hét nyelvet beszélő, művelt asszony családja természetesen nem engedte meg, hogy lányuk egy rézműves fiával álljon össze, így az esküvőre csak lányszöktetés után kerülhetett sor. Pataky Béla édesanyjától a művészet iránti fogékonyságot, édesapjától kézügyességét örökölte. 

A család 1941-ben került Gyergyószentmiklósról Szolnokra. Az általános iskolai igazgató közbenjárásának köszönhetően a Verseghy Ferenc Gimnáziumban tanulhatott tovább. Középiskolai évei alatt hetente kétszer járt ki a Szolnoki Művésztelepre, ahol Benedek Jenő Kossuth- és Munkácsy- díjas festőművész oktatta. 

Még mielőtt leérettségizett volna, megkapta a behívóját. Rádiós lövészként szolgált. 1954-ben a katonaságtól sikeresen felvételizett a Képzőművészeti Főiskolára (1955-1958). Majd a leningrádi akadémián tanulmányozta az ottani festészeti technikát. A stílus merevsége azonban nem nyerte meg a tetszését. Állandóan átjárt a szobrászműhelybe, itt ismerte és szerette meg a szobrász mesterséget.

 

 

1956-ban tért vissza Szolnokra, ahol 10 évig a Járműjavító Vállalat munkatársaként, dekoratőrként alkotott. Innen került a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalathoz, ahol lehetőséget kapott tehetségének kibontakoztatására, művészi kifejezésmódjának megtalálására. Közel 30 évig készítette a vállalat számára a különböző festményeket, emlékműveket, szobrokat és emlékérméket. 

1990-ben lett önálló. Azóta elkészült rézkarcai, plakettjei, fémdomborításai művészetének sokoldalúságát bizonyítjották. Az ország minden részére és külföldre is készített már szobrokat. Kiállításai voltak: Göteborgban, 

Tallinban, Stockholmban, Keszthelyen, Budapesten, Szegeden, Nagykanizsán és Szolnokon. 

Gazdag életút áll a művész háta mögött. Nagykanizsán például tizenkilenc szobra áll. Két-két szobra látható Lentiben és Jugoszláviában, egy Bécsben, egy Budapesten és egy Cegléden. Számos köztéri alkotás őrzi emlékét Szolnokon is.

 

2014-ben jelölték Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Területi Prima-díjra.

 

2023. január 13-án hunyt el. A szolnoki református temetőben helyezték örök nyugalomra.