sportsikerei alapján felvételt nyert a „Toldi Miklós” Sporttisztképző Intézetbe. Itt szerezte meg vívó szakedző diplomáját kard, tőr és párbajtőr fegyvernemben, kiváló eredménnyel.

Az intézet elvégzése után is ott tartották oktatónak. Említést érdemel, hogy sítanfolyamot is vezetett. A felszabadulás után Szolnokra került, ahol a MÁV Sportegyesület vívószakosztályának munkájába. Először mint versenyző tevékenykedett, de rövidesen edzői feladatokat is vállalt. Fő feladatául a kardvívás oktatásával bízták meg. Kitűnő kardozók kerültek ki keze alól, mint például Mészáros Rudolf, aki országos középiskolai kardbajnok lett, Bátorfi, Hargitai, a Hank testvérek és Gaál emelkedtek ki elsősorban, akik középiskolai kard csapatbajnokságot is nyertek a Verseghy Gimnázium, színeiben. Edzői tevékenysége során több száz kisgyerek sajátította el tőle a vívás alapjait. Keze alatt kezdett vívni Orosz Gyula is, aki később világbajnoki 4. helyezett lett. Szelei István, aki a moszkvai olimpián a legjobb 12 között volt és még számtalan kitűnő eredményt elérő vívó. Edzői munkájában rendkívül precíz rend és fegyelem uralkodott.

Kiemelkedő munkáját többször is elismerték. Megkapta a „Testnevelés és Sport Érdemes” és „Kiváló Dolgozója” kitüntetéseket. A Magyar Vívó Szövetség javaslatára pedig 1982-ben a KISZ Központi Bizottságától az utánpótlás nevelésben elért kiemelkedő munkájáért a magyar vívás „Kiváló nevelő edzője” kitüntető plakett bronz fokozatát kapta. A honvédelmi miniszter elvtárs pedig a „Haza Szolgálatáért Erdemérmet” Évtizedeken át tevékenykedik a Megyei Vívó Szakszövetség elnökségében.

Eredményesen vezetett több alkalommal versenybírói tanfolyamot is. A Magyar Vívó Szövetség Szegedi Körzeti Bizottságának tagja vidéken is végzett edzés ellenőrzéseket. 1985-ben ment nyugdíjba. Sportágától azonban továbbra sem szakadt el. Mint a Szolnok Megyei Vívó Szakszövetség elnökségi tagja volt, dolgozott tovább társadalmi munkában.