A plé’krisztusnak nevezett feszület inkább hegyvidékeken és szegényebb vidékeken gyakori. A büszke jászok kőkereszteket csináltattak. Tóth Gáspár úgy emlékezett, hogy egy jásztelki embernek volt földje a Szemöldhalmon, s mivel neki csak arra futotta – állíttatott egy olyat. Aztán eladta a föld magasabbik részét, és levitte a keresztet a halom tövére egy dűlő mellé. Az 1970-es években – amikor a vízelvezető csatornarendszert kiépítették a határban – éppen útba esett, így megint távolabb rakták, s mivel a dűlőt is áttették, így ismét költözött. Akkorra azonban már annyira tönkrement, hogy szinte csak korhadt fa és rozsdás lemez volt.

A mai feszület már 1996-ban készült, de ebből ismét nézeteltérés támadt. Felirat nincs rajta az IN-RI-n kívül.

Forrás:

Ézsiás Adrienn [et al.]: A jákhalmi határ szakrális emlékei. In: Jászsági évkönyv, 2013. Jászberény, 2013.: 283-289.