Martsa István Tisza című szobra 1968-ban készült. Az alkotást az akkori megrendelők köztérre szánták, azonban a a bronz szobor és szökőkút a Damjanich János Múzem udvarán kapott helyet egy évvel később. A szolnoki városszépítő bizottság 1984 és 1985 között felújítototta a szoborkompozíciót. A víztartó medencét belülről fedő festett vaslemez rozsdásodott. A talajszintből kiemelkedő nyersbeton teknő befestett farostlemezzel volt körülborítva, ami nem felelt meg annak a milliőnek, amelyben a szobor helyet kapott. A szökőkút és a medence svéd gránit burkolatot kapott Simon Ferenc szobrászművész irányításával. Az Állami Építőipari Vállalt Patay Árpád műszaki igazgatóhelyettessel vállalta a szoborhoz tartozó medence szakszerű és esztétikus kialakítását.

(Németh István felvétele - Verseghy Ferenc Könyvtár Fotótára)

A múzeum épületét az 1990-es évek közepén renoválták. A múzeum udvarának funkciója is megváltozott. A rendszerváltást követően nem találták az ajándékozásról szóló dokumentációt, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat pedig tulajdonának érezte, így rendelkezett a mű sorsáról. Először átadta azt Szolnok város polgárainak. Az első elképzelések szerint a Táncsics Mihály út végén lévő szobor-talapzatra került volna a korábban ellopott szobor helyére. Később egy pályázatot írtak ki a szobor elhelyezésére.

(Kósa Károly felvételei - Verseghy Ferenc Könyvtár)

Így került a kompozíció az akkoriban megujuló martfűi városközpont parkjába. 1998. augusztus 20-án avatták fel jelenlegi helyén. A fekvő női alakot egy medence közepén helyezték el.

Forrás:

Előterjesztés Szolnok Megyei Jogú Város Közgyűlésének 1996. június 27-i ülésére a Martsa István: "Tisza" című szobrának elhelyezésére [Kézirat]. Szolnok, 1996.

Jenei Gyula: Szoborsorsok. Jászkun Krónika (1997.12.13.): 9.

Kaposvári Gyula: Hogyan került Szolnokra a Tisza? Jászkun Krónika (1996.07.17.): 5.

Korényi Éva: Szent Istvánra emlékezett a megye. Jászkun Krónika (1998.08.21.): 1.

Simon Ferenc: A köztéri alkotások védelméről. Szolnoki Közélet (1983.09.): 13-16.