másk. Sánta
III. Ferdinandtól 1650. évi szept. 28-án V. Gergely s testvérei Imre, Tamás, András nyertek nemeslevelet a következő czímerrel:
Kékben nyilt sasszárny közt szív, fölötte 3 arany csillag; sisakdisz: kardra szúrt törökfő; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Kihirdettetett 1654. évben, másolata a levéltárban.
(1650. év 2. sz. 1654. év 17. jkl.)
1699-ben András erki birtokos a Sánta családnévvel fordul elő.
Az 1725. évben igazolt Mihály leszármazói:

Ezek közül bizonyságlevelet nyertek:
1725. évben Mihály s fiai Imre és Mihály (1725. év 810., 825., 890. jkl.); 1803. évben Imre-Tamás nagyzeréndi lakos (1803. év 216. sz. 227. jkl.); 1807. évben János atkári lakos s fiai és unokái. (1807. év 205. sz. 310. jkl.)
1727. évben ifj. Mátyás, továbbá János fia János, végre id. Mátyás s ennek Mihály, András, Klára, Sándor nevű gyermekei, mindnyájan erki lakosok, igazoltattak.
(1727. év 141. sz.)
Az emlitett János utódai:

Ezen ágból számosan bizonyságlevelet nyertek 1817. évben.
(1817. év 71. sz. 87., 1265. jkl. 1815. év 1042. sz. 1042. jkl.)
Eme családhoz tartoztak még az 1776-ban Csányon lakott István (1776. év 179. jkl.); továbbá László és Páldy Borbála árvái: Anna, Klára, Rozál, Mária, kik atkári birtokrészüket illetőleg 1791-ben perelnek Batthyány Józsefné grófné Illésházy Francziska ellen.
(1782. év pp. 2267. sz.)

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.