Várszeghy János Szajolban született 1889. december 18-án. Középiskolai tanulmányait a szentesi főgimnáziumban végezte, ahol 1907-ben érettségizett.

Ezt követően a KSH ideiglenes alkalmazottként foglalkoztatta 1908—1909-ben. 1909—1910 folyamán díjnokként, 1910 és 1918 között állandó díjnokként dolgozott. 1917-ben a BKMTE-n államtudományi doktorátust szerzett, amely alapján felvették a hivatal fogalmazói karába. 1918-ban miniszteri segédfogalmazóvá nevezték ki, majd 1919-ben fogalmazási szakvizsgát tett. 1921től vezette a KSH közlekedési statisztikai csoportját, 1922-ben miniszteri fogalmazó lett, 1927ben miniszteri segédtitkári címet és jelleget, 1932-ben miniszteri segédtitkári kinevezést kapott, 1937-ben pedig miniszteri titkári rangra emelkedett. A közúti balesetekről szóló előadását betegsége miatt már nem tarthatta meg az Utügyi Kongresszusok Nemzetközi Szövetségének 1938. évi, hágai konferenciáján.

 

Szakértelmét a kereskedelem-, a vasút-, a posta és hírközlésügyi főhatóságok, a mezőgazdasági, a honvédelmi és a belügyi tárca közlekedéssel foglalkozó részlegei is gyakran igénybe vették. 1930-ban az OST szakelőadója lett. 1932-ben az MST tagjává, 1933-ban a Magyar Hajózási Szövetség választmányi tagjává választották.

1934-ben a honvédelmi miniszter nyilvános elismerésben részesítette a honvédelmi igazgatás terén végzett munkájáért, 1936-ban pedig a Magyar Vöröskereszt érdemkeresztjét kapta meg Magyarország kormányzójától a mentésügyben kifejtett szakértői munkásságáért.

Első feladatai közé tartozott a választójogi reformmal kapcsolatos statisztikai munkákban való részvétel, majd egy évig ipar-, 1910 és 1918 között pedig oktatásstatisztikával foglalkozott. Ezt követően visszatért az iparstatisztikához, részt vett a háborús károk felmérésében és adatainak feldolgozásában, közben pedig átvette a közlekedésstatisztikai ügyek közvetlen irányítását.

A közlekedési és hírközlési statisztika számos ágában fűződik nevéhez az adatgyűjtések kezdeményezése vagy megújítása. A Magyar Statisztikai Szemlében idősorokat közölt a vasúti, a folyamhajózási, a közúti, valamint a légi közlekedés fontosabb statisztikai mutatóival. A folyóirat 1937-ig több mint százhúsz tanulmányát és ismertetését közölte. A közlekedés témaköreiben éves jelentéseket állított össze a vasutakról (1923—1931), a légi forgalomról (1924—1936), a gépjárműállományról (1926—1937), a teherés személyfuvarozó vállalatok teljesítményéről (1927—1933) és a közúti forgalmi balesetekről (1928—1936). Írásai bemutatták az üzemanyagtöltő állomások, a vámhatáron áthaladt járművek, a folyami kikötők, a tengerhajózási vállalatok adatait is. A bevált külföldi statisztikai gyakorlat alapján állította össze a közúti balesetek hazai adatsorait. Elemzései felhasználták a közúti forgalomszámlálások eredményeit.

Egyes közlekedési statisztikákban nemzetközi összehasonlításokat is készített. A szakstatisztikák adatgyűjtéseihez módszertant állított össze, korszerĹísítette például a vasúti és a hajózási tárgyú adatfelvételeket. Az új adatgyűjtés kiterjedt a hazai hajózási vállalatok teljesítményére, a belső áruforgalomra, a vízi és a vasúti szállítás átrakásának adataira.

Megszervezte és irányította a rendszeres vállalati adatszolgáltatásokat, illetve az állami szolgálatok hatósági adatainak átvételét statisztikai célokra. Elemzései képet adnak az 1920-as és az 1930-as évek postaforgalmáról. A z 1927—1933. tárgyévre közölte a rádiókészülékek statisztikai adatait, felhasználva a hivatalos nyilvántartásokat is. Tanulmányai összetett statisztikai táblázatokkal mutatták be a vármegyék, illetve a törvényhatósági jogú városok adatsorait, többek között a vevőkészülékek (detektoros és rádiólámpás kategóriáik) elterjedtségét, az adás vételének minőségét, az előfizetőkhöz eljutott műsorok fontosabb jellemzőit, például a rádióállomások nyelvét.

 

Figyelmet fordított az adatfelvételek közreműködőinek felkészítésére; oktatóként is elősegítette, hogy a felmért és számított statisztikai adatok pontosak, torzítástól mentesek legyenek. A posta vezérigazgatósága statisztikai személyzetének több hónapos tanfolyami képzést tartott a rádiózás terjedelmes statisztikai kérdőívéről. Kezdeményezője és résztvevője volt a KSH népszerűsítő rádiós műsorainak is, amelyekben beszámolt a rádiózási, postai és más szakstatisztikák fontosabb megállapításairól.

 

Budapesten hunyt el. 1938. április 19-én.