Jászalsószentgyörgyön az 1850-es években jelentek meg zsidó családok. A dualizmus évtizedeiben a beköltöző zsidó családok száma növekedésnek indult olyannyira, hogy lélekszámuk száz fő fölé emelkedett néhány évtized alatt, ami azt bizonyítja, hogy jó üzleti lehetőséget láttak az akkor városi rangot viselő településen. Az I. világháborút megelőzően a községben 20 zsidó család élt. Létszámuk a háború után a kevesebb születés és elköltözés miatt csökkent, de az 1920-as 30-as években újabb beköltözők révén emelkedésnek indult. 1941-ben 81 fő volt a 28 család létszáma. A Vészkorszak idején, 1944-ben 86 fő élt a községben, akiket embertelen módon megaláztak, és átadva a német hatóságoknak megsemmisítő táborba hurcoltak el. A holokauszt túlélői - néhányan visszatértek a községbe - már nem tudták a zsidó hitközség életét újjáéleszteni, sem kereskedelmi tevékenységüket tovább folytatni, ezért rövid idő után a fővárosba, vagy külföldre távoztak.

A hitközség a környék legszigorúbb vallásosságban élő zsidóságáról volt ismert. NAgyob méretű templommal rendelkezett, ahová a környező kisebb települések zsidósága is eljárt, főleg a szomszédos Jánoshidáról. A templom 1945-ig állt fenn a mai Petőfi út 58. szám alatt, ahol a helyére az 1950-es évek alatt lakóház épült. A II. világháború után elpusztult épület köveit elhordták, és sokáig csak a gazos törmelékhalmaz emlékeztette az arra járókat a zsidóság szellemi, vallásos életének központjára.

A Temető utca sarkán fekszik a zsidó temető. A rendszeresen kaszált sírkertben közel 50 rendezett sír áll.

Forrás:

Lukácsi László–Müller Attiláné–Simon Károly: A zsidóság emlékezete Jászalsószentgyörgyön. Jászsági évkönyv, 2014. Jászberény, 2014.