(zsadányi és törökszentmiklósi)

Honnan ered a család, megmondani nem tudjuk. Hirtelen tünt fel, hirtelen lett nagygyá. Első felismerhető alakja Almásy János, a kir. tábla jegyzője (később vármegyénk alispánja) Lipót királytól 1677. évi aug. 11-én nyert czímerlevelet. Társszerzők: fivére György, ennek neje Szabó Margit s gyermekeik Márton, Ferencz és Erzsébet voltak, ezek azonban csakhamar Békésmegyébe költöztek át. (Békésm. monogr. III. 167.) Emez armalist, mely megyénk közgyülésén - ámbár az akkori egri püspök, Bársony György ellenmondása mellett - 1677. évben lett kihirdetve (1677. évi 301. jkl.) inkább czímeradományozásnak, mint nemeslevélnek kell tekintenünk. Nincsen benne szó a parasztsorból való kiemelésről. Ez oklevélben a király nem róla, hanem hozzá beszél s a legnagyobb dicséretekkel halmozza el őt. (Ugyanilyen az 1559. évi Péchy armalis.) A czímerszerző - nagy vagyonszerző is volt. 1698-ban megvette Bessenyey András sülyi, vécsi, gyandai, kőteleki, továbbá Nyáry Mihály kisfügedi, nagyfügedi, czinéri, tarcsai, domaházi, gelyei, négyesi, vattai birtokait, 1699-ben zálogjogot nyert Vezekényen s megszerezte Darvas János fogacsi és mérai, 1700-ban pedig a hütlenségbe esett Bekény Gábor és Szuhay Mátyás nagyfügedi, mikófalvi, recski, tiszaszeghi birtokait, 1701-ben feleségével, mihályi Deák Pál ezredesel, Deák Judittal együtt megvásárolta Zsadány és Cselőháza pusztákat és Zaránk falut. S mindeme javakra sietett a királyi megerősitéseket is kieszközölni. Az egri káptalan az 1700-1701. években sürün kapta a királytól a beiktatási parancsokat. A birtokbavezetés valóban meg is történt valamennyire, csupán Tarcsa pusztát illetőleg hiusult meg Majzik Simon tiltakozása miatt. (1760. év pp. 665. sz.) 1700-ban a férfiivadékra királyi adománylevelet szerzett Törökszentmiklós, Tiszatenyő, Szenttamás és Csépa helységekre, illetve pusztákra, s ezen javakba a káptalan be is iktatta, de a jászság akkori földesura, a német lovagrend, mint 1704. évben irt végrendeletéből olvassuk, szüntelenül háborgatván őt a birtoklásban, kénytelen volt ujabb adománylevélért folyamodni, melyet azonban már csak fia, II. János kapott meg III. Károlytól 1716-ban.

A gyöngyösi ház, gyöngyöspüspökii és gyöngyöshalászii birtokok megszerzésében, ugy látszik, testvérbátyja András, gyöngyösi plébános, majd egri kanonok is segitségére volt. A család székhelyéül Gyöngyös várost választotta, a gyöngyösi Ferencz-rendiek sirboltja lett a nemesi ág halottainak temetkező helye. A szerzet házi naplója állandóan kegyelettel emlékszik meg a halottakról. Nejétől, mihályi Deák Judittól (+ 1716. körül) való gyermekei: Ágnes, előbb Deák Pálné, majd Steöszel Kristófné, az atyafiaival folyton pörösködő s 1755. évben Tiszabeő, Gacsa és Domaháza fele részére királyi adományt nyert Apollónia, előbb Detrich Istvánné, majd Hellebronth Jánosné és II. János. (1755. év pp. 542. A. sz.) A mit az apa megkezdett, folytatta a fia. II. János a szellemi téren felülmulta atyját. 1728-ban követ, 1732-ben helytartósági főjegyző, 1744-ben táblai ülnök, 1749. septemvir, 1756. nádori jászkun főkapitány, 1756. kir. tanácsos. Az anyagiakban sem maradt atyja mögött. Igyekezett egyrészt per utján, másrészt ujabb adománylevél szerzése által öröklött birtokait megtartani s ezenfelül - mint 1765. évi végrendeletéből megtudjuk - Miskolczon házat vett, Boczonádra, 1750. évben pedig Mátraverebélyre királyi adományt nyert, a halamaji Komjáthy-féle birtokrészt magához váltotta, zálogba vette a mohii és csüllői birtokokat. Neje, Borsy Anna révén Borsodban és egyebütt is birtokossá lett, igy Darócz, Oszlár, Sály, Kondó, Sikátor, Nádasd, Geszt, Nagymihály, Dorogma, Pusztatelkács, Váralja, Leányfalva, Fejéregyháza, Pély, Paraszt Bik helységekben s zálogjogon a diósgyőri uradalom egy részében.

Gyermekei, a Lengyelországban harczoló s az idősebb grófi ágat alapitó I. Ignácz-József és a már elhalt III. János kivételével valamennyien 1772. évben - vagyis anyjuk halála után - osztoztak meg örökségükön. Gacsa pusztát Krisztina és Ágnes nyerték, közös osztályra ment Tarnaméra, Tarnazsadány és Cselőháza, a többit a fiuk kapták. (1777. év pp. 2084. sz.) Közülök a legidősebb I. Pál 1746-ban a vármegye követe, táblabirája, 1756. kir. tanácsos, majd nádori jászkun főkapitány, a hétszemélyes tábla ülnöke. 1759. évben Szabó Andrásné hügyei Farkas Erzsébettől zálogba vette 3200 frtért ennek csányi birtokát. Meghalt 1804. évi nov. 21-én Gyöngyösön. Neje kvassói Kvassay Francziska volt, gyermekei pedig II. Pál, az 1815-ben grófi rangra emelt II. Ignácz, I. István és Anna, Eötvös Gábor báró neje. (1759. év pp. 648. sz. 1798. év pp. 2499. B. sz.) I. Mihályról csak azt tudjuk, hogy nőül vevén Okolicsányi János garanyi birtokos leányát, Zsuzsannát, a garanyi uradalom birtokosává lett, de mivel ugy ő, mint öcscse III. János Gyöngyösön utódok nélkül haltak el, az előbbi 1786-ban, az utóbbi 1761-ben, birtokaikat testvéreik örökölték. (1773. év pp. 1007. sz.) I. Antal zászlótartó, 1768-ban Forgách-ezredbeli kapitány, később a Pálffy-ezred alezredese s a schweideni vár parancsnoka. Neje Vécsey Anna bárónő, kitől IV. János, II. Ferencz, II. Antal, II. Mihály és Francziska származtak, utóbb Delamotte Antal házastársává lett. (1775. év pp. 1087. sz.) A legfiatalabb fiutestvér I József insurgens hadnagy, majd Borsodmegye alispánja. Első nejétől, Palásthy Konstancziától származtak: V. János, II. József, I. Károly; a másodiktól dormándházi Sághy Magdától pedig a kis korában elhalt Ágoston. Halála 1791. előtt történt, mert ezen évben Sághy Magdolna, mint özvegye, 1795-től pedig már mint Keglevich Károly gróf neje szerepel az Okolicsányi József és Orczy Zsuzsi fia József ellen folytatott adóssági perében. (1792. év 2416. sz. 1795. év pp. 2464. sz. II. Pál a család legkiválóbb tagjainak egyike. 1776. kamarás, táblabiró, 1783-87. táján fiumei kormányzó, 1790-ig Pest-, Heves-, Nórád-, Borsod-, Fejérmegyék főnöke, majd hétszemélynök, aradi főispán, koronaőr, főlovászmester. Meghalt 1821. évben, Gyöngyösön van eltemetve. Nejétől, kapivári Kapy Annától származtak: az utód nélkül maradt III. Ferencz, Magda (Széchenyi Károly gróf neje), III. József, Jozefa (temerini Széchen Károly neje) és Antonia (Bedekovics Lajosné). III. József és Berzeviczy Zsófia gyermekei: Gabriella (Gerotin grófné), Zsófia (Boxberg Károly gróf neje) és III. Pál. Született 1818. Gyöngyösön. 1836. tb. aljegyző, 1838. ügyvéd, 1844. követ, még ez évben első alispán, 1848-ban a képviselőház alelnöke, csakhamar elnöke. A szabadságharcz idején várfogságra, majd halálra itéltetett. Meghalt 1882. nov. 1-én Budapesten, s a kerepesi uti temetőben van eltemetve. A vármegye 1883. évi jan. 22-iki közgyülésén örökitette meg érdemeit. Az erre vonatkozó alispáni jelentés valóságos emlékbeszéd. Arczképe a vármegyeház kistermében látható. Mivel csak egy fia volt, V. József, de ez fiatalon elhunyt, s mivel I. Istvánnak fiai, Zsigmond és az 1847. évben nemesi bizonyságlevelet nyert Vincze (1847. év 1049. sz. 1212. jkl.) nőtlenek maradtak, igy csak I. Antal és I. József utódaiban él a család nemesi ága. Ez utóbbinak fiáról, II. Józsefről, feljegyezzük, hogy 1805-ben, tehát alig 32 éves korában, vármegyénk alispánja, 1822-24. években főispáni helytartója, majd gömöri főispán és titkos tanácsos volt. I. Antal utódai közül a mezőcsáthi hitbizományt alapitó II. Mihály cs. és kir. kamarás fia I. Gedeon, a tiribesi hitbizományi birtok alapitója, továbbá IV. János fiai Manó és Lőrincz, illetőleg ennek fia Felix, egervárosi tanácsos, amannak pedig Lászfó fiától való unokája Géza, hevesi szolgabiró, majd jásznagykunszolnokmegyei főispán érdeklik közelebbről vármegyénket. I. Gedeon, mint a függelékből látjuk, a vármegye alispánja, 1841-44-ben pedig főispáni helytartója volt. Kristóf gróftól megvette a pásztói birtokot. Két izben végrendelkezett: az 1852. évi végrendeletében - Felix, Sándor és László kizárásával - Edmundot, ennek férfi ágon való kihalása esetére Gyulát, illetve II. Edét, az 1862. évi, közvetlenül halála előtt irt végrendeletében pedig Albert gróf fiát, II. Gedeont, az ő keresztfiát, tette általános örökösévé. Ez utóbbi végrendeletet azonban Edmund pörrel támadta meg s a pört meg is nyerte. Mindkét végrendelet a megyei levéltárban van. (Letét 89. sz.)

Törzse Ignácz-József katonaember volt, a hétéves háboruban huszárezredes, majd a Mária Terézia-rend tulajdonosa, lovassági tábornok és ezredtulajdonos. 1771. évi nov. 8-án grófi rangot nyert. (K. K. XLIX. 133.) Meghalt 1804-ben s Tarnazsadányon van eltemetve. Második házasságából származtak Illés, Enoch ikertestvérek és Kristóf. Ma már csupán Kristófnak Ernő-Bódogtól való Tarnazsadányon lakos Tasziló nevü unokájában él ezen ág.

Alapitója II. Ignácz fényes pályát futott be. Atyjának utódja 1779-ben a nádori jászkun főkapitányi méltóságban, 1786. kir. táblai biró, 1789. a hétszemélyes tábla ülnöke, 1790. megyénk követe, 1795. Barsmegye főispánja, 1796. a nemes fölkelő sereg brigadérosa, 1806. v. b. t. tanácsos, 1811. az udvari kamara elnöke, 1812. temesi főispán, 1815. aug. 11-én a grófi ranggal a "Sarkad örökös ura" czimet nyerte (K. K. LXIII. 775.), 1822-ben alkanczellárrá lett. Megvette a Péchy örökösök pásztói részbirtokát, a kincstártól pedig a kétegyházi és sarkadi uradalmakat s ez utóbbiakra Ferencz királytól 1799-ben adománylevelet is szerezvén, Gyulavárral együtt hitbizománynyá alakitotta. Meghalt 1840-ben, a Bécs melletti Enzersdorf községben. Ezen ág székhelye a békésmegyei Kétegyháza, feje s a hitbizomány tulajdonosa II. Dénes. E két grófi ágat illetőleg a bővebb ismertetéstől felment bennünket a M. Nemz. Zsebk. (l. r. I.) közleménye s az Almásy Dénes gróf által - bár csak kéziratként - kiadott diszes családi monographia. Nemesi czímer: alulról felfelé nyuló, befelé hajló ék által 3 részre osztott pajzs alsó kék mezejében zöld alapon aranykorona felett csőrében zöld olajágat tartó fehér galamb, a két külső vörös mezőben az osztási vonalon egymással szemben felfutó s az ék hegyénél levő babérkoszorut megragadni akaró két ezüst egyszarvú; sisakdisz: a pajzsbeli galamb; takarók: kék-arany, ezüst-vörös. A grófi czímer mindkét oklevélben: kék mezőben ékbe futó két aranygerenda, melynek külső részén egy-egy felfelé futó ezüst egyszarvú van, a gerendák alatt koronás zöld hármas halmon csőrében zöld ágat tartó fehér galamb. Sisakdisz az 1771. évi oklevél szerint: a pajzsbeli galamb három halmon, takarók pedig: arany-kék, ezüst-kék. Az 1815. évi diplomában sem a sisakdiszről, sem a takarókról nincsen emlités.

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.