Helyismereti wiki oldalak

Krebs Samu

községi állatorvos * 1876. Kispéc. Oklevelét 1900-ban szerezte, egy évig Gyertyámoson, 1901 óta Kunszentmártonban közs. állatorvos. Az állategészségügy fejlesztésében, a járványok eredményes leküzdésében nagy érdemei vannak. - A világháború alatt a román és orosz fronton teljesített szolgálatot. - Felesége: Löwy Eszter, gyermekei: Jenő (ügyvéd), Etel (fogorvos), Ica és Rózsi.

Forrás:

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.

Márkus Alajos

földbirtokos * 1867. Jászárokszállás. 1891 óta gazdálkodik önállóan; öröklött 15 holdját 82 holdra gyarapította. Volt közs. közgyám, tanácsos, közbirtokossági elnök, várm. thb. tag; jelenleg közs. képv. testületi virilis tag. - Felesége: Barta Marcella, gyermekei: Marcella, Alajos, Franciska, Sándor, István, Béla, Emánuel, Ignác, János, Mária és Imre.

Forrás:

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.

Máttyássy

Czímeres nemeslevelet Lipót királytól 1667. jún. 29-én M. György s neje, valamint János, István és Mihály nevű gyermekei, Miklós nevű fivére, továbbá Szekeres Gergely, ennek fia István, végre Szabó Lukács nyertek.
Kihirdette 1667. évben Borsodmegye, másolata Hevesmegye levéltárában.
Hiteles okmányokkal beigazolt családfája:

http://vfek.vfmk.hu/00000108/178.htm


Czímer: Kék pajzsban zöld alapon buzakéve; sisakdisz: 3 buzakalászt tartó kiemelkedő oroszlán; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
(Külön perek 201. sz.)

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

Bedekovich-emlékoszlop (Jászfényszaru)

1996-ban állították fel id. Bedekovich Lőrinc kopjafáját a fényszarui római katolikus templom kertjében a nevét viselő Népfőiskolai Társaság kezdeményezésére. A kopjafa Szilágyi Dezső alkotása.

Forrás:

Jászfényszaruban [...] Jászkun Krónika (1996.08.27.): 5.

Juhász-kereszt (Jászberény)

A barokk szoborcsoportot 1815-ben emelték a jászberényi juhászok, mely a mai Nádor téren látható. Volutás talapzaton álló kőkereszt a korpusszal. Lábainál Mária Magdolna térdel. A kereszt két oldalán önálló talapzaton Máris és János evangelista szobra látható. A szoborkompozíció talapzatán elöl olvasható felirat: Az istendi / tsősége / re állít/ az Jász / berény juhászok 1812. A hátoldal felírása pedig: Ujitatta / Istendicsőségére / Jézus Társulat / 1879.

Forrás:
Sáros András: Jászberény műemlékei, emlékművei, emléktáblái. Jászberény, 1971.
Szolnok megye műemlékei. Szolnok, 1988.

Szabó Béla (1939-2021)

1939-ben született Jászárokszálláson. Az általános iskola után a Jászberényi Tanítóképzőben
szerezte meg a tanítói képesítést. Tanulmányaihoz tartozó gyakorlatokat Jászárokszálláson töltötte. 1957-ben a  helyi Széchenyi István Általános Iskolában dolgozott. A tanulást ekkor sem fejezte be. 1967-ben testnevelő tanári diplomát
szerzett a Testnevelési Főiskolán.
1963-ban Jászárokszálláson megkezdődött a középiskolai tanítás. A település középiskolai oktatásra megfelelő képzettséggel rendelkező pedagógusaiból megalakult a gimnáziumi tanári kar, melynek Szabó Béla is
tagja lett. A gimnáziumban is hű maradt sportszerető, alkotó jelleméhez. Tornatermet újított fel, tornaszereket vásárolt, tornakertet épített. Az oktatási feladatok mellett tornász, kézilabda, röplabda csapatokat szervezett, melyek előkelő versenyhelyezéseket értek el. Nyaranta saját pénzén vásárolt a sportbizományiban síléceket és bakancsokat, amelyekkel sok árokszállási gimnazista tanult meg síelni az általa szervezett kirándulások alatt a kékesi sípályán. 
1971-ben munkáját az Egri Tanárképző Főiskolán folytatta. 2009-től professzor emeritusként dolgozott.
Az MTA egyik albizottságának tagja volt. Valamint a MOA 12 tagú tanácsában is tevékenykedett. A Sporttörténeti Társaság elnöke volt.
2004-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. 2010-ben Jászárokszállás díszpolgárává választották.
2021. december 23-án hunyt el.

Forrás:

Dr. Szabó Béla. Jászvidék (2022.01.)

Verseghy-emléktábla (Szolnok)(1962)

Szolnok Város Tanácsa és a Verseghy Ferenc Gimnázium által készített emléktábla. A költő halálának 140. évfordulója alkalmából leplezték le 1962. december 20-án az iskola bejárata melletti falrészen.

Szolnok

(Kósa Károly felvétele-VFMKMI)

Pieta (Kunszentmárton)

A templomkertben a templom és a plébánia között áll a Fájdalmas Mária-szobor. A szakrális témájú emlékmű elődjét  Kopó József és Tóth Erzsébet adományából 1856-ban emelték. Leányuk, Kopó Rozális újrafaragtatta 1896-ban Martinelli Antla budapesti szobrászművésszel a halott Jézust ölében tartó Fájdalmas Mária alakját.

Kunszentmárton

Képeslap

Kunszentmárton

(Kósa Károly felvétele - VFMKMI)

Forrás:

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Képeslaptár

Józsa László: Útmenti keresztek, szobrok Kunszentmártonban = Redemptio 8. évf. 1. sz. (2001. február) 5-7. pp.

Szabó (1634)

II. Ferdinand 1634. évi máj. 20-án adott nemeslevelet Szabó Mihálynak.
Kihirdette Beregmegye, másolata az ottani levéltárban.
(U. N. J. III. 100.)
E családnak megyénkben történt kihirdetéséről nincsen tudomásunk s igy nem tudjuk okát adni, mi módon került levéltárunkba azon bizonyságlevél, melyet Péter homoki lakos Ungmegyétől 1725. évben kapott.
(1725. év 187. sz.)

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

Szántó Gáspár (Szántó Dénes) (1874-?)

Mezőtúron született 1874. április 8-án. Bariton operaénekes. 1901-ben kezdte pályáját Balla Kálmán társulatában. 1903-1904-ben Miskolcon, 1907 őszétől Nagyváradon, 1908-tól pedig Kolozsvárott működött. 1909-10-ben fellépett az Operaház színpadán, René szerepét énekelte Verdi Álarcosbáljában, és Germontot a Traviatában. Vidéki színpadokon énekelt. 1911 szeptemberében a Népopera színpadán szerepelt. 1916-ban az Operaházban Luna gróf szerepét énekelte Verdi A trubadúrjában. Fellépett a Vígszínházban is: Schubert szerepét alakította a Három a kislány című operettben. Állandó repertoárszerepe volt Cavaradossi Puccini Toscájában. Amerikában is vendégszerepelt, Fedák Sárival együtt lépett fel, Lehár Ferenc Cigányszerelem című operettjében Jonel szerepét alakította.

Forrás:
Magyar Színművészeti Lexikon. Budapest, 1929.
Enyedi Sándor: Rivalda nélkül. Budapest, 1999.