Jászárokszálláson 1853-ban alakult zsidó hitközség, amely az 1910-es évekig folyamatosan növekedett. Akkor közel 250 fő volt.

Az első világháborúban 35 férfi vonult be a hitközségből. Egy hősi halált halt. A fehérterror alatt is voltak antiszemita kilengések, de a legnagyobb csapás vészkorszakban érte a közösséget. 1944-ben gettót állítottak fel a településen, ahol a Jászárokszálláson élők mellett jászdózsai és jászfényszarui zsidókat is beköltöztettek. A 2. világháború alatt szomorú és kegyetlen feladatot látott el az árokszállási külső fogadó. A 18. századi földszintes öreg ház az apáti zsidók gettója volt. A monori gyűjtőtáboron keresztül pedig Auschwitzba deportálták a zsidókat.

Akik túlélték, igyekeztek újjászervezni a hitközséget a jászberényi hitközség szórványaként. Ők állítottak Holokauszt-emlékművet a temetőbe, amelyre a zsinagógából áthozták a korábban állított emléktáblákat is.

 A vészkorszak zsidó mártírjai tiszteletére Tősér János helyi szobrászművész készített emlékművet, mely az árokszállási zsidó temetőben áll. 1990. októberében az Árokszállásiak Baráti Köre tett javaslatot a zsidó temető rendbetételére,  a gettóba elhurcoltak emlékének megőrzésére.

Forrás:

Jászsági lokálpatrióta közösségek tevékenysége. Jászfényszaru, 2013.