Törökszentmiklóson a Strázsa-halmon (ma Kálvária-halom) állt egy fából faragott kálvária. Az 1746 előtt állított szakrális emlékjel valószínűleg 1761-ben elpusztult. Napjainkban nem látható.

Az 1746. évi Canonica Visitatio, azaz Barkóczy Ferenc egri püspök (1745-1761) egyházlátogatási jegyzőkönyve - latinból fordítva - így ír a kálváriáról: ,,...A városon kívül a Strázsa-halmon, a megfeszített Krisztus és a két lator faragott szobrát magába foglaló kálvária. (van.) Az idézetekben két kifejezés, név is magyarázatra szorul. Az egyik a kálvária. A kálváriák a jeruzsálemi keresztrefeszítés helye, a Golgotának az utánzataiként terjedtek el a katolikus megújulás - más néven az ellenreformáció- idején. A XVIII. században, a barokk korában szinte minden magyarországi katolikus közösség állított kálváriát, általában a település melletti természetes, vagy mesterséges magaslaton. Így volt ez szűkebb hazánkban is. A másik a Strázsa-halom. A strázsa, vagyis őr elnevezés a halmon lévő török kori őrhelyre utal. A halom török neve egyébként Ferenc-halom volt. Visszatérve a törökszentmiklósi kálváriához, a Krisztus és a két lator alakjával ellátott három kereszt bizonnyal fából készült. Ezt a felvetést támasztja alá, hogy a kálvária az 1767. évi, gróf Eszterházy Károly püspöksége alatt felvett egyházlátogatási jegyzőkönyvekben (Canonica Visitatio) már nem szerepel. Tehát a fából készült alkotások -a keresztek és a kereszteken lévő alakok- 1761 és 1799 között valamikor elpusztultak, vagy bajuk esett. Lehet, hogy a kápolna 1761. évi építésekor érte baleset, a fakereszteket, ám sokkal valószíbűbb, hogy egyszerűen útban voltak, azaz a kápolnát a három kereszt helyére építették. Az egykori három keresztre utaló Kálvária név azonban - kiszorítva a Strázsa nevet-  rajta maradt a halmon a mai napig.

Forrás:

Galsi Zoltán: A törökszentmiklósi és környékbeli keresztek szakrális szobrok története. Törökszentmiklós, 2015.

A szócikk elkészítésében közreműködött Reichart Gergő tanuló az Iskolai Közösségi Szolgálat keretében.