(orczi, nemes és báró)
Somogymegye törzsökös családja, mely a XVIII. századig Arczi, Arczill, Orczill néven fordul elő.
Első nyomát 1428-ban találjuk. 1591-ben már a vasmegyei Söptén szerepel, innen jött megyénkbe Gyöngyöshalászra István fia János fia Zsigmond fia Sándor s 1744. évben Vasmegye bizonyitványával ki is hirdettette nemességét.
(1743. év 234. sz. 1744. év 42. jkl. Balogh Gy. Vasm. nem. csal. 107. lap.)
Fia Sándor volt, kinek leányait két Okolicsányi testvér vette nőül.
A bárói ágat István fia János fia György fia István - tehát a fenti Sándornak másodunokatestvére - alapitotta.
Ezen István Telekessy egri püspök jószágigazgatója, Hevesmegye 1707. évi követe az ónodi országgyűlésen, 1710 -16. években vármegyénk alispánja, majd jászkún kapitány, a kir. tábla érseki birája, alországbiró volt.
Felesége, Petrovay Zsuzsanna, révén osztályosa lett a Nyáry család javainak.
1731. évben birtokába jutott a terpesi praedium is, melyet nagybesenyői Bessenyey Mihály a Turcsányi családnak zálogba adott.
(1714. év 48. sz. 568. jkl. 1718. év 1074. jkl. 1731. év pp. 127. sz.)
1736. évi júl. 5-én Lőrincz és Anna nevű gyermekeivel együtt bárói rangot nyert.
(K. K. XXXVII. 526.)
Lőrincz nevű tábornok fia szerepel az 1764. évi főnemesi összeirásban.
A család történetét megirta Petrovay György.
(Turul. 1887. év 21. és 60.)
A jelenlegi nemzedék származási adatait s czímereit a M. Nemz. Zsebkönyv közli.
(I. r. 384. II. r. I. 478.)

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906