(Szolnok megyei Néplap 1962. június 3.)

A 2. világháborút követően a nehézvegyipar egyik hazai üzeme Szolnokon valósult meg. Az iparág vízigénye és a nyersanyag export számára fontos vasúti fővonal jelölte ki a várost a feladatra. 1951. március 29-én kelt 116/1951. számú határozatával rendelte el a Tiszamenti Vegyiművek (TVM) létesítését. Gazdaságpolitikai célkitűzés volt az Alföld közvetlen kiszolgálása műtrágyával, valmint a hazai ipar különböző ágainak fejlesztéséhez szükséges kénsav előállítása. A tervek szerint már az első ötéves tervben kénsavat, 20 és 60%-os óleumot, szuperfoszfátot, kriolitot, kovasavat, kohósításra alkalmas piritpörköt és cementrezet kellett volna gyártania. Mindebből, gazdasági okok miatt - csak a kénsavgyár valósult meg elsőként 1952-ben.

(Archív felvétel - 1962 körül)

(Archív felvétel - 1975 körül)

(MTI archív felvétel - 1965 körül)

Kénsavüzemek

Az első piritbázisú kontakt katalitikus kénsavüzem a növekvő magyar ipar kénsavszükségletét nem sokáig tudta kielégíteni.

"C" és a "CII" kénsavüzem

Szuperfoszfát-gyártó és granuláló üzemek

Az 1960-as évek elején megkezdődött a vállalat nagyarányú fejlesztése. 1962-ben felépült a szuperfoszfát üzem. A folur tartalmú gázok hasznosítására pedig nátrium-szilikofluorid üzemet is létesítettek. 1963-ban épült fel a szuperfoszfát garnuláló üzem.

(Szolnok megyei Néplap 1963. október 1.)

(Szolnok megyei Néplap 1965. június 12.)

(Mező Sándor felvétele, 1965-MTI)

Granuláló tányérsor

Műtrágya-üzem

A mezőgazdaság kemizálása egyre több műtrágyát igényelt.

(Bajkor József felvétele, 1976 - MTI)

Porfestéküzem

A BUDALAKK II. telepét, amely porfestéket állított elő Szolnokra telepítették. Az új üzemrész 1967-ben kezdte meg a termelést.

A Holland Colurs Hungaria Kft. 1996-ben lett a porfesték üzem tuljadonosa.

Mosószerüzem

A mosószer termelés ötlete először 1963-ban vetődött fel. 1965-ben született meg a döntés. A főbb gépi berendezéseket jugoszláv és olasz cégek szállították. A hazai igényeknek megfelelő optimális mosószer receptúrát a vállalat kutatólaboratóriuma dolgozta ki. Az 1969-től 2006-ig itt gyártott termékcsalád a TOMI márkanevet kapta.

A Henkel 1988 óta ápolt termelési kapcsolatot a TVM-mel. A négyéves közös munka eredményeképpen a vegyes vállalati együttműködésen keresztül egyenes út vezetett a mosószerüzem megvásárlásához 1992 novemberében. Folytatta az ismert magyar mosóporcsalád, a TOMI gyártását, valamint megkezdte a Henkel saját márkájú mosóporainak (Persil, a Weiser Riese, a Minna, a Fewa és a Perwoll) szolnoki előállítását is. A Henkel Magyarország Kft. 2006-ban bezárta a mosóporgyártó üzemét. Az addig Szolnokon készített mosóporokat a konszern osztrák, lengyel és szerb üzemeiben gyárják tovább.

Mosópor üzem

Kisegítő üzemek

A hulladékhő hasznosítására erőmű épült, amely az üzemeket villamos és gőzenergiával látta el. A vállalat vízszükségletét a Tiszából, a 300 és 1000 méter mély fúrt kutakból és a városi vízhálózatból elégítette ki. A nagy szállítási és anyagmozgatási feladatokat ipari vágányokkal oldották meg. Az üzemfenntartáshoz külön lakatos-, villamos- és műszerész-, épületkarbantartó műhelyeket létesítettek.

(Szolnok megyei Néplap 1963. december 23.)

Lakótelep

(Archív felvételek 1971)

Sportélet, szabadidő

Forrás:

Einwag Lászlóné: A munkásság műszaki olvasottságának vizsgálata a Tiszamenti Vegyiművekben. Szolnok, 1975.

Henkel Magyarország. Budapest, 1995.

Katona Zsolt Vazul, Próder István: A Bige Holding Kft., az egykori Tiszamenti Vegyiművek története. Székesfehérvár, 2011.

A magyar vegyipar 25 éve. Budapest, 1971.

Szolnok megye ma és holnap. Szolnok, 1962.

Szőllősi Ferenc, Szekeres Kálmán: A Tiszamenti Vegyiművek = Magyar Kémikusok Lapja 1970. 6. sz.

Tiszamenti Vegyiművek termelő üzemeinek népszerű technológiai leírása. Szolnok, 1981.