Születési helye és ideje ismeretlen. Foglalkozása vasesztergályos volt. A proletárdiktatúra kikiáltását követő napok egyikén a szolnoki törvényszéknél is megalakult a Forradalmi Törvényszék, melynek elnökéül az Igazságügyi Népbiztosság Lőbenhőfer Edét nevezte ki. Részt vett hét embert halálra ítélésében, és több embert börtönbüntetésre ítélt. Proletárdiktatúra leverése után a svájci Buchsba emigrált. További sorsa ismeretlen.

Forrás:

2019 nyarán ismeretlen katonák hamvaira bukkantak Kengyel község határában. Csiga János fötörzsőrmester közreműködésével a település felvette a kapcsolatot a Magyar Honvédség (MH) hadisírok gondozásával felelős munkatársaival. A vizsgálatok kiderítették, hogy az 1919-es román előrenyomulás során elesett 8 magyar katona és 3 civil földi maradványai kerültek elő. Személyazonosságukat azonban nem lehetett megállapítani.

Szolnokról az Aboyn felé vezető úton 1969-ben állított egy emlékkövet a Tanácsköztársaság emlékére a KISZ Szolnok Városi Bizottsága.

Szolnokon a Szapáry úton álló Nemzeti Szálló épületének falán 1959-ben állítottak emléktáblát a Proletárdiktatúra idején a városban zajló harcokra emlékezve.

Szövege: "1919 1959 Világ proletárjai egyesüljetek! /Ebből az épületből irányította 1919 tavászán a Magyar Vörös Hadsereg keleti arcvonalának főparancsnoksága az ellenforradalmi csapatok ellen küzdő fiatal Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének a munkás hatalmat, hazánk függetlenségét védő dicső harcait. Megemlékezésül Szolnok város dolgozói"

Szolnok városa 1948-ban, a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása 30. évfordulója alkalmából emléktáblát helyezett el az abonyi Vigyázó-kastély épületének falán. A márványtábla az 1920. április 28-án a szolnoki fogházból a kastélyba hurcolt és kivégzett raboknak állított emléket.