A Nagytemplom közelében emelt elsőként fából készült hídon nagy forgalom zajlott, amely emiatt gyakran szorult felújításra. 1802-ben a város közgyűlése úgy határozott, hogy kőből építetti újra a hidat, amelyet a Jászkun Kerület is támogatott. Azonban csak három évvel később, 1805-ben indult meg az építkezés Rábl Károly vezetésével. 1806-ban pedig elkészült Jászberény első kőhídja. Gyöngyössolymosi kőből emelték a négynyílású, szépvonalú hidat, amelynek tengelye észak-dél irányú, az íveinek távolsága pedig 6,65 - 7,65 - 7, 65 -  6, 65 méter.

A Zagyván áthidaló Szövetkezet utcai közúti híd helyén áll egykor a Kállai-híd, amely eredetileg teljesen fából készült. Az 1940-es években már nagyon elhasználódott állapotban volt. 1944 őszén a visszavonuló német csapatok felrobbantották a kőhidakat. November 15-én a szovjet katonák a keskeny fahídon próbáltak átkelni nehéz fegyvereikkel, amikor egy vontatmány a lovakkal együtt a folyóba esett. Az 1960-as években betonlábakra emelték.

Forrás:
Faragó László: Gyalogos átkelők a városi Zagyván : egy kis hídtörténelem = Berényi Kármentő 16. évf. 1. sz. (2009. július) 18-19. pp.

A Zagyva feletti kis híd a volt legényegylettel és a gimnázium egykori tornakertjével állt szemben.

Képeslap

Forrás:

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Képeslaptár

A Szigeten az 1920-as években működött nyári vendéglőhöz vezetett egy ácsolt átjáró. A leventék ezen masíroztak, amikor a vendéglőből utóbb leventeotthon lett.

A Tarna felett átívelő egykori kőhidat 1944. november 15-én hajnalban a visszavonuló németek robbantották fel.

Forrás:
Fodor István Ferenc: Kálmán Kata jákóhalmi fotója = Új Néplap 2011. május 25.