A vízjárta tájon 1807-ben veti fel a dózsai tanács egy kőhíd építését. Az építés költségeihez a Jászkun Kerületek is hozzájárultak. Magurányi József egri kőműves hatnyílású híd tervével pályázott, a kerület azonban sokalta ezt az elképzelést.

A Nagykunságról a Debrecenbe vezető posta út keresztezte a Zádor-eret. Az átkelést egy fahíd biztosított, amit állandóan javítani kellett a nagy forgalom és a gyakori áradások miatt. A Jászkun Kerületek megbízásából, Bedekovich Lőrinc mérnök tervei alapján Magorányi József egri kőműves mester építette meg 1806 és 1809. között a Karcag külterületén a ma is látható klasszicista kőhidat. A kb. 80 méter hosszú, kilenc nyílású, kőalapzatú, téglaboltozatos híd sokáig állta az árvizek dühét. 

A település 1426-ban vámhely volt. Régi hídjáról kapta nevét. Fahídjának fenntartása sok gondot okozott, így 1934-ben Szarvas Ferenc és  Waldemann mérnök tervei alapján vasbeton hidat kapott a település. A cölöpalapozású, kétnyílású (2x17 m), négyfőtartós híd 4,8 méter széles.