1703-ban már állt egy kis templom Jászalsószentgyörgyön, amelyet osztrák csapatok égettek fel a Rákóczi-szabadságharc alatt. Az 1710-es években újjáépítették az egyházat, amelynek Szent György volt a védőszentje. Azonban az évtizedek alatt a templom boltozata megrepedt. Az új templom 1790 és 1793 között épült barokk stílusban, melynek építője Rábel Károly volt. 1791-ben, amikor még csak a falak álltak, szentelte fel a templomot Nagy Gábor jászapáti kerületi esperes a Szentháromság tiszteletére. Az egyhajós templom tornya a főhomlokzat fölé emelkedik.

Az 1944. novemberi harcok során elesett szovjet katonákat ideiglenesen a huszárszobor két oldalán lévő parkban temették el. Sírjaikat piros fejfák jelölték.

A jászsági gyökerű Zilahi Zoltán (1958-) szobrászművész Petőfi Sándorról formált egész alakos szobra a főtéren. 2011-ben a „Falu­meg­újí­tás Jászal­só­szent­györ­gyön” elne­ve­zésű beru­há­zás­so­ro­zat keretében mél­tóbb kör­nye­zetbe került a Petőfi-szobor.

Egy régi, 1984-ben állított emlékművet alakítottak át, amely Szekeres József alkotása volt. 1992 júniusában avatták fel a zászlórúddal kiegészített emlékhelyet. A kisebbik kőoszlopon a világégés helyi áldozatainak neve olvasható.

A nemeslevelet II. Ferdinandtól 1636. évi febr. 1-én V. Mátyás, neje Gyöngyösi Ilona, fiai György és István, unokatestvére Péter, ennek neje Jászberényi Piroska kapták s Füleken tartott közgyülésében vármegyénk hirdette ki.
Ács, Fokorú Szászberek pusztákban volt valami birtokrésze.
Mátyás Százbereken lakott, György és István nevű fiai pedig, mint a táblán látható, már Jászalsószentgyörgyön laktak.