Horváth Péter (1756-1829) nádori jász alkapitány, a jászberényi gimnázium igazgatója volt 23 éven át.
Legfőbb alkotás a latinul 1801-ben megjelent Értekezés a kúnoknak, és jászoknak eredetehrül, azoknak régi és mostani állapotjokrúl (Commentatio de initiis, ac maioribus Jazygum et Cumanorum eorumque constitutionibus), mely az első összefoglaló történeti munka a jászkunokról.

Forrás:

Fodor István: A Jászkunság első történetírója. 150 éve halt meg Horváth Péter. In: Honismeret 1979. 1. sz.
Sugárné Koncsek Anna: Horváth Péter (1756-1829). In: Jászsági évkönyv, 1994

eredetileg Genge
A nemeslevelet II. Ferdinandtól 1625. évi okt. 19-én Genge Benedek, neje Baly Ilona, fia Imre, testvérei Balázs, Albert, Mihály, Jakab, Ádám, és Péter, Balázs neje Bartók Margit s fia János, végre Péter leányai Ilona és Margit kapták s a következő évben vármegyénk hirdette ki.
Mivel már a nemességszerzők a Zay nevet vették fel s utódaik állandóan ezt használták, e helyütt kellett a családról megemlékeznünk. (1627. év 2. sz.)
1699-ben Lukács, az 1724.

(rozsnyóbányai)
II. Mátyástól 1609-ben nyert Ábrahám nemeslevelet, melyet 1611-ben Gömörmegye hirdetett ki. Ennek fia volt István, ezé János, ezé is János rozsnyóbányai származású szenterzsébeti lakos, a ki János és Ábrahám nevű fiaival együtt Gömörmegye bizonyságlevele alapján 1782. évben igazolta nemességét.
A második házasságából volt még egy harmadik fia is, Károly. (1782. év 138. A. sz. 267. jkl.) Most nevezett Ábrahámnak fia volt József, ki a jászságba költözött s 1827. évben bizonyságlevelet nyert.
(1827. év 625. sz. 763. jkl.)
A család armálisa található: O. L. Htt. Nob.