A Pont-TERV tervei alapján 2011-ben készült el  Szolnokon a gyalogos és kerékpáros híd a Tisza felett. A 186 méter hosszú, két kifeké dőlő 120 méter nyílású, 60 fokos szögben dőlő ívszerkezetű híd teljes hossza 450 méter. Az 1300 méter átmérőjű csőszerkezet gyártása, szerelése különleges feladat volt.

Kenderes-Bánhalma határában az egykori Kakat-ér medre felett 1723-ban háromnyílású, kb. 12 méter nyílású nagy boltozatú kőhidat emelt a kamarai mérnök, Fortunato di Prati. A 18. században a Kakat még igen komoly természeti akadályt jelentett az utazók számára. Az újjáépített Sóút egyik fontos átkelőhelye volt Bánhalma. A Rákóczi-szabadságharc leverlése után 1736-ban az itt élő emberek állítottak emlékoszlopot a híd egyik oldalán.

Az Örvény átkelőhely a Tiszán már az Árpád-korban is fontos volt, mert két fontos főútvonalat kötött össze: Debrecen -Erdély, valamint az Eger-Kassa közötti országutakat. A török hódoltáság alatt a rév vámbevétele csökkent. A török kiűzése után annak ellenére, hogy a postaút elkerülre a Poroszló-Örvény közti részt, a komp jelentősége nőtt.

1562-ben épült cölöpjármos tölgyfahíd Szolnoknál a Tisza felett, melyet a várat elfoglaló törökök emeltek. 1685-ben a kivonuló oszmán csapatok felgyújtották a szerkezetet. A Magyar Kamara 1692-ben építette újjá. Sajnos a Rákóczi-szabadságharc alatt is súlyos károk érték a hidat. 1716-tól 1739-ig állt fenn az újabb fából készült híd, amely a város is elpusztító tűzvész martaléka lett. Az 1817-re újjáépített hidat 1844-ben a jeges ár rongálta meg. A híd javítása a következő év végére készült el.

Az 1909-ben a jégár álatl elsodort utolsó fahíd után vasból épült újjá szolnoki Tisza-híd. A Ferenc Józsefről elnevezett hidat 1911-ben adták át. A budapesti Ferenc József (ma Szabadság) híd mintájára készült. Nyílásmérete feleakkorra, mint az eredeti és kevésbé díszes. Tervezője Mihailich Győző több újítást alkalmazott a szerkezeten. Építője Lipták Pál volt.