Tiszasas

Varjú

Debreczen város és Sass község V. László kabai lakos nemességéről 1701-ben bizonyitványt adtak, melyet ő a következő évben mint dévaványai lakos hirdettetett ki.
(1701. év 94., 95. sz. 1702. év 804. jkl.)

Forrás:

Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

Steöszel

(rapini)
Az investigationalis iratok szerint II. Ferdinandtól nyert nemeslevelet, tehát minden bizonnyal azt az armalist kapta, melyet az emlitett uralkodó 1627. évben adományozott s 1628. évben Abaujmegye Garadnán hirdetett ki.
(Csoma J. Abaujm. nem. cs. 664.)
Megyénkben Kristóf tünt fel először a XVIII. század elején. Kiváló tehetségű és szorgalmú ember volt, csaknem három évtizeden át méltó alispánja a vármegyének. Lipót királytól adományt nyert Sas és Kürth birtokokra (1735. év 111. sz. 487. jkl.), 1740.

Tálas István (?-1916)

közs. főjegyző özvegye Eckert Frida. Férje * Tiszainoka. Működött Tiszasason, Tiszakürtön, Vezsenyben, Mesterszálláson és mint főjegyző Tiszasülyön. 1916-ban Tiszasülyön vadászfegyverrel orvul lelőtték. Az özvegy saját termelésű borait árusítja kicsinyben és nagyban. - Gyermekei: Katalin és Frida.

Forrás:

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.

Bagaméri Lajos

ref. el. isk. igazgatótanító * 1882. Szentes. Oklevelét 1902-ben Nagykőrösön szerezte, 1902 óta működik Tiszasason, 1918 óta igazgatótanító. - Az 5. h. gy. e. kötelékében harcolt az orosz, román, olasz fronton. - 1932 óta közs. közgyám.

Forrás:

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.

Bagi András

kisbirtokos * 1891. Tiszasas. Régi gazdálkodó család leszármazottja. Saját földjén s szőlőjén gazdálkodik. - A 29. h. gy. e. kötelékében harcolt a szerb és orosz fronton, fogságba esett. Közs. képv. test. virilis tag. - Felesége: Gálfy Erzsébet, fiai: László és Gábor.

Forrás:

Dr. Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Pécs, 1935.

Tartalomátvétel