Tiszakürtön született 1861. szeptember 30-án. A kecskeméti református gimnáziumban tanult, majd 1886-ban a debreceni református teológiai akadémián szerzett lelkészi oklevelet. 1890-92-ben Genfben és Párizsban teológiát és irodalomtörténetet tanult. 1892-ben segédlelkész Debrecenben, 1892 őszétől Felfaluban, 1899-1928 között temesvári református lelkész. 1928-ban Budapestre költözött.
Az irodalomtörténészi kánon szerint költőként a nép-nemzeti irányzat utánzóinak, a Petőfi-epigonok hazafias költészetének egyik legismertebb és jellegzetes képviselője. Költészetének témái a szerelem, család, haza, természet és vallás. Kedvelt műfaja a dal.
1908-tól az MTA levelező, 1926-tól rendes tagja. A Kisfaludy Társaság tagja, 1929-30-ban titkára, a Petőfi Társaság tagja, a temesvári Arany János Társaság elnöke 1909-től. Megkapta a Petőfi Társaság Petőfi-nagydíját (1921) és a Corvin-koszorút (1930).
Temesvárony hunyt el 1930. október 31-én. A Kerepesi temetőben lévő síremlékét Horvay János szobrászművész készítette. Oszlop és tábla jelöli szülőháza helyét.

Szabolcska Mihály (Vasárnapi Újság, 1899.)

Forrás:
Új Magyar Életrajzi Lexikon. 6. kötet. Budapest, 2007.
A Magyar Tudományos Akadémia Tagjai. 3. kötet. Budapest, 2003.