Az 1880-as években Oláh Sándor kisbirtokos kövesmalmot épített Alattyán felvégnek nevezett településrészén található telkén. Angliából hozatott két malomkövet. Az 1910-es évekre a Sadi-féle malom szép hasznot hozott a tulajdonosának. Vámdarálás folyt. Gabonában fizettek a megrendelők.Oláh Sándor magsajtoló, majd egy kocsma üzemeltetésébe is befektetett a településen.

A malmot hajtó motor hűtésére egy kutat fúrtak. Egy szivattyú pumpálta ki a hűtésre szánt vizet. A tulajdonos egy betonmedencét is építetett, amelybe a kút vizét engedték. Nyári melegben fürdővé alakult a malom mögötti medence.

Az 1930-as évek elején a gazdasági válság hatására Oláh Sándor elvesztette a malmot. A bank keresett bérlőket az üzem működtetésére. 1935-ben Simon Mihály kisbirtokos és Gyetvai molnár vette meg a malmot. Gázolaj helyett kőszéntüzelésű motorra tértek át. A Mátrából hozatott kőszénnel működtették.

A 2. világháború után az üzemben már csak daráltak. Az államosítás után a helyi Gépállomás kezelésébe került a malom. Az 1950-es években végleg megállt a munka.

Forrás:

Koczkás: Egy malomban őröltünk = Jásukun Krónika (1997.07.14.): 5.