(recski és derecskei)
A családnak nevet adó Recsk helységnek már a XIV. század derekán birtokában voltak R. László fia Miklós comes, Marczel fia Farkas és Mihály fia András.
1427. évben R. Tamás - ki előzőleg már Utason, Sároson, Eperjesen és Dobfenéken is földesúr volt - és fiai Pál, Miklós és Tamás zálogba vették figei '''Csathó''' László fia Miklós péterfalvi és domaházi birtokrészeit.
Az emlitett Miklós 1447. évben vármegyénk követe volt azon országgyülésen, mely Hunyadi Jánost a kormányzói méltóságba ültette, ugyanő 1469-ben Thari György és Verebélyi Simon peres ügyében, 1478-ban pedig Tamás nevű testvérével együtt gúthi Országh Mihály és nánai Kompolti János beiktatásán királyi ember. E két testvér 1474. évben '''Thari''' György özvegyét kielégitette néhai férje birtokából.
(Turul. 1905. év 13., 127.)
1456. évben a család a '''Dormánházi, Abafalvi, Szentmártoni''' családokkal együtt új adományt nyert Mákegyháza és Vilyó pusztákra.
(Csánki Magyarorsz. tört. földr. I. 77.)
1490. évben szerepel R. István, kinek neje Anna - előbb '''Nagy''' Ambrusné - zálogba veszi '''Megyery''' László fia Lászlótól s ennek csáthi '''Keczer''' Borbálától való Zsófia revű leányától ezek csáthi részbirtokát.
(Szabolcsm. lev. Fasc. 1° 1490. N. 10.)
Minden bizonnyal azonos azzal az Istvánnal, a ki 1492-ben Borsodmegye alispánja, 1505-ben követe volt.
A családnak azon őse, kitől a leszármazás ízenként levezethető, Demeter (1513.) volt, kinek Zsigmond és György nevű fiai I. Ferdinandtól 1561. évi márcz. 30-án az alattyáni, burai, körei, jánoshidai birtokrészekre új adományt nyertek.
(O. L. Bécsi lib. reg. III. 697. Hevesm. tört. II. 306.)
György 1562. évben '''Széky''' Péterrel együtt a sápi pusztába is beiktatást nyert, majd 1582-ben, midőn vármegyénk alispánja volt, Rédei Pállal együtt 1582-ben Radeczius István egri püspöktől és kir. helytartótól Farkas János fia Boldizsár magvaszakadtával a csanádmegyei Zekegyház falut kapta adományba.
(Nemz. muz. Rhédey lev. 1582.)
1584. évben Egerben végrendelkezett magyar nyelven javairól, ezek közt a Bozitay Horváth Jánossal együtt szerzett Nemti faluról, melyeket névszerint meg nem nevezett feleségének, fiainak és leányának hagyományozott.
Testvére Zsigmond ekkor már nem élt.
(ugyanott. 1584.)
György özvegye '''Tegzes''' Klára, fiai István, László és János, leánya Katalin ('''Bay''' Gáspárné), továbbá Zsigmond leányai Anna ('''Both''' Istvánné), Margit (mikófalvi '''Bekény''' Farkasné, utóbb '''Szentpéteri''' Andrásné) és Katalin 1588-ban osztoztak meg alattyáni, burai, körei, recski, derecskei, jánoshidai, utasi, péterfalvi, sárosi, kökényesi, dobfenéki, domaházi ősi birtokaikon.
(O. L. Ügyv. ir. fasc: 59. N. 76.)
György fiai közül, úgy látszik, csak Istvánnak voltak gyermekei, névszerint Borbála ('''Daróczy''' Györgyné), István és György.
Ez utóbbi nőül vévén szendrői Török Katalint állandóan Szendrőn lakott.
Ugy György, mint neje Török Katalin 1654. előtt haltak el, mert gyermekeik György, István, Miklós, Zsigmond, János és Katalin (utóbb Tahy Ferenczné) ezen évi non. 12-én osztoztak meg a szülőik után maradt javaikon.
Szendrőn a Gecse-utczában levő atyai házat a még kiskorú s György bátyja gyámsága alatt levő János kapta, a hozzátartozó réteket, földeket, kerteket, szőlőket egyenlő arányban szétosztották, az ősi birtokokat pedig osztatlanul hagyták.
Az ősi birtokok különben ekkor már elhagyatottak voltak, mert a törökök miatt kénytelen volt a család a felsőbb vidékeken levő birtokaira vonulni. Ha tehát hasznát nem igen vehették, értékesitették úgy, a hogy tudták.
1654. évben felszabaditották '''Kalapáty''' Andrást és fiait s Alattyánban házhelyet engedtek át nekik, 1659. évben pedig a telekszállási pusztát zálogba adták '''Széky''' Péter szendrői alkapitánynak és feleségének '''Tercsi''' Zsuzsinak.
Telekszállás zálogba adásának előzménye különben az, hogy a testvérek egyikét, a magát szendrőinek nevező Istvánt, 1658-ban, midőn bényei házából Szendrőre igyekezett s útközben lováról leszállt, 3 török hirtelenül megragadta s Egerbe hurczolta. A váltságdija 3000 tallér, tizenkét pár nyuszt, 2 vég angol posztó és egy török rab volt. A pénz egyrészét Széky Pétertől szerezték meg, Hatvani szendrői főkapitány pedig Hozman török rabot ajánlotta fel.
(1775. év pp. 1073. A. A. sz. 1796. év pp. 2487. A. sz. 1825. év pp. 25. sz.)
Adataink szerint az élőnemzedék ettől az Istvántól származik le, nem pedig - mint az ismert családfákon (Turul 1905. év 130. N. J. IX. 667. M. Nemz. Zsebk I. r. I. 534.) látjuk - Zsigmondtól, ki György nevű testvérével együtt fiutódok nélkül maradt. Ezen István fia volt János, kitől származtak:
1. György, kinek Teréz nevű leánya Sipos Mihály házastársa volt,
2. Mária Peregi Miklósné,
3. István, kinek Barabás Borbálától 2 gyermeke volt: Klára (1. f. szomolyai Nagy Imre, 2. f. Balog János) és István.
Most nevezett Istvánnak, úgy látszik, 3 felesége is volt,
az 1. huszti Molnár Zsuzsi,
a 2. mezőmadarasi Madarassy Zsófia,
a 3. Thomka Teréz.
Négy gyermekét ismerjük: Istvánt (sz. 1762. körül), Jánost (+ 1809. előtt. n. Dobsa Kati), Zsuzsi. (Farkas Andrásrét) és Lászlót (sz. 1779. körül.).
Ez utóbbi Istvántól és Széky Katalintól származtak:
Károly (1793-1864.),
Borbála (Désy Sámuelné),
Judit (Dapsy Dánielné),
Krisztina (Gyulay Pálné),
Benedek (n. Hamvay Júlia)
és Zsófia (Fazekas Gedeonné).
(1792. év pp. 2414. B. sz. 1808. év pp. 3277. 3359. sz. 1813. év pp. 3368. sz. 1803. év pp. 3154. sz.)
Az 1654. évben osztozó másik testvér, Miklós, leszármazóit illetőleg, az adatok ellenmondók lévén mint bizonyosat csak azt jelezhetjük, hogy ezen ágnak magvaszakadt. Györgynek - kiről nem tudjuk, vajjon Miklósnak fia, vagy pedig ennek hasonnevű fiától való unokája volt-e - Teréz (Szathmáriné) és Zsuzsi (Balogné) nevű leányai ez ágon az utolsók, kikről tudomásunk van.
(1808. év pp. 3279. sz. 1797. év pp. 3340. A. sz.)
Az 1654. évi osztály idején még kiskorú s magát telekszállásinak nevező Jánostól származtak Erzsébet (Lenkey Mártonné) és Zsigmond (+ 1785. előtt), ettől István varbóczi lakos, ettől és Szeghő Katalintól János, István, Zsigmond, Zsuzsi, Katalin és Klára.
István varbóczi lakos 1769-ben az egri káptalan előtt recski, derecskei, belezéri, utasi, dobfenéki, péterfalvi, sárosi, kökényesi, répási, domaházi, alattyáni javait átengedte '''Sipos''' Mihályné R. Teréznek, továbbá R. Istvánnak s huszti''' Molnár''' Zsuzsitól való gyermekeinek.
(1797. év pp. 2490. sz.)
A család által használt czímert, melyet 1415. évben tulajdonképen Keszői Pál fia Jakab és társai, nem pedig a Recskyek, nyertek, a tiszaburai családi levéltárban levő eredeti armalis alapján legutóbb a Turul ismertette.
(Turul 1905. év 127. lap.)

=== Forrás: ===
Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.