A Baross út 52. szám alatt álló lakóházról Szabó László (1939-2012) muzelógus írt egy rövid tanulmányt. A szolnoki Aranyka Fodrászat 1930-as évekből származó adóskönyvének egy bejegyzése kapcsán született meg a munka. Az  egyik bejegyzett törzsvendég, Babos Döméné Kovács Lenke, ebben a házban lakott. Egy utász százados felesége volt. Édesapja pedig Kovács Károly szőlőbirtokos és bornagykereskedő, aki 1884-ben született Tiszaföldváron.

A két világháború között a szolnok képviselőtestület korszerű városrendezési feladatok megoldásába kezdett. Zombory Lajos (1867-1933) festőművész-építész rendezési tervet készített. A beruházást a New York-i Speyer & Co. Bank által nyújtott 276,5 ezer dollár kölcsönből finanszírozta a város.

A Szent István téren a ma látható társasház helyén állt Szolnok első műteremháza, ahol August von Pettenkofen (1822-1889) is dolgozott. Az osztrák festőművész Müller Adolf (1825-1891) vendége volt, aki  A ház a 20. század elején Zombory Lajos (1867-1933)  festőművész tulajdonában volt, aki az udvari homlokzatát egy előugró, üveges tornáccal megbővítette.

Az Arany János utca és a Kossuth Lajos utca (Kossuth Lajos út 5.) sarkán álló szecessziós épület 1900-ban épült. A Mezőgazdasági Takarékpénztár épülete jó példája a népi építészeti elemeket felhasználó magyar szecessziónak. Azonban a székház felépítését megelőző ásatás is tartogatott a városnak érdekességet.

A Szabadság téren álló egyemeletes épület  nevét egykori tulajdonosáról, Gyömörey Félix földbirtokosról kapta, aki 1884-ben építette. A munkálatok végzésére valószínűleg a budapesti Nay és Strausz műépítő céget kérte fel, akik a helyi Kintzler-palotát is építették emelték, mert a két épület meglepő hasonlóságot mutat. A századvégi késő eklektikus stílusban készült főhomlokzaton hat kereteit ablakot láthatunk. Az ablakok feletti ívelt szemöldökpárkányokon egy-egy stilizált női fej található.

Az Arany János utca és Kossuth Lajos út találkozásánál álló épület tervezője Schlosserik, a fővárosi építész volt. Az egyemeletes sarokház főutcai földszintjét üzleti célra alakították ki, így az épület bejárati része az Arany János utcai részre került.

A Szapáry utcában (Szapáry u. 12.) élt az Elek család. Fiúk dr. Elek István (1883-1958) egyetemi tanulmányai és kórházi gyakorlatai végeztével 1909-ben tért vissza ide, miután Szolnok város tisztiorvosa lett. Az L-alakú, földszintes, nyeregtetős épület utcai homlokzatát a két végén két-két falpillér (pilaszter) tagolja. A bal oldali két falpillér a szegmentíves kaput fogja közre.

A szolnoki állami polgári fiúiskola egy kis földszintes házban nyílt meg 1902-ben. Az 1. világháború előtti években sokat vándorolt a folyton növekvő tanulói létszám miatt rendeltetésének meg nem felelő épületek között. Az oktatási intézményt a kultuszminisztérium, nagybányai Horthy Szabolcs főispán közreműködésére, 1912-ben államosította. Az új, tíz tanteremmel és megfelelő mellékhelyiségekkel bíró épület 1914-ben készült el.

A tárházat a Kincstár és a Földmívelésügyi Miniszter építtette. 1935. július 18-án nyitották meg a gabonatárházat. Horthy István (1904-1942),  a kormányzó-helyettes avatta fel. Az itt betárolt gabona az egész Tiszántúl földjeiről érkezett, majd hajóval a Tiszán és a Dunán át Brailába, a tengeren keresztül pedig Olaszország és más országokba is eljutott. A Dunán át Ausztriába és Svájcba szállították tovább. A osztrák, bajor, jugoszláv, román és görög hajós társaságok hajói is megfordultak a tárháznál.

(Archív - Magyar Építőművészet)

Forrás:

Zrumeczky Dezső munkái = Magyar Építőművészet 10. évf. 1912. 4. sz.