Szénásy József 1886. április 7-én, Tiszasülyön született. Unokaöccse volt Szénásy Sándor sebész magántanárnak, orvospublicistának a Honvédorvos és Gyógyászat főszer­kesztőjének.1903-ban a budapesti pia­rista gimnáziumban érettségizett és 1908-ban, a tudomány-egyetemen avatták orvossá.

Először Bársony János szülé­szeti klinikáján dolgozott, majd a Lovrich József vezettepesti Bábaképző Intézetbe kapott meghívást. Mint ennekvezető tanársegéde került kapcsolatba az 1915-ben alakultOrszágos Stefánia Szövetség anya- és csecsemővédelmimunkájával. Itt ébredt benne a mély elkötelezettség a hazaiegészségügy nagy gondja iránt és ez ösztönözte arra, hogy 1924-től munkásságát a szövetség anyavédelmi főorvosa­ként folytassa. Akkoriban a bába- és orvosképzést a Tauffer által létesített alapokon eredményesen folytatták. Ami Szénásyra és munkatársaira hárult, az a szervezés és a szövétség működtetésének célirányos megtervezése volt. Az általa kidolgozott stratégia világossá tette, hogy a háború utáni megpróbáltatások olyan anya- és gyermekvédelmi organizációt igényelnek, amely magas higiénés tudásra épül — a bábák, a nővérek, védőnők körében is —, és számba veszi az elvégzendő munka szociális vonatkozása­it. Az ő mun­kájának is köszönhető, hogy a csonka ország területén1938-ban a Szövetség keretében már 322 védőintézet, ugyanannyi fiókszövetség, 146 tejkonyha, 23 szülőintézet, ezenkívül jelentős bölcsődei és napközis hálózat mű­ködött.

Johan Béla, a kiváló egészségpolitikus, az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) igazgatója meghívására Szénásy József adta elő a zöldkeresztes védőnőjelölteknekaz anyavédelmi ismereteket, majd Tauffer Vilmos felkéré­re Szénásy képviselte a Stefániát az új szülészeti rendtar­tás keretében. 1941-ben a Stefánia vidékiintézményei az OKI által életre hívott említett mozgalombaolvadtak, a Stefánia Szövetség fővárosi szerveiből pedig Budapest Székesfőváros Anya- és Kisdedvédelmi hálózatlétesült, Szénásy József lett az anyavédelem főorvosa.

Bár teendője sokirányú volt, jelentős megterheléssel járt, már a bábaképzőtől való megválása után sem hagyta abba a szülész-nőgyógyászi, sebészi tevékenységet. Ebben mentora és atyai barátja volt Borszéky Károly, a fővárosi kórházak központi igazgatója). Még a harmincasévekben sikertelenül pályázott a bábaképző igazgatói állására.

A hivatásában vallott elvi és gyakorlati tennivalókat igyekezett írásban megörökíteni, különféle fórumok előttösszegezni. Előadója volt a kor tudósai körében oly nép­szerű Kis Akadémiának. Mintegy száz tanulmányánakdöntő többsége a szociálhigiéne, vagy az anya- és csecse­mővédelem tárgyköréből való. Több tanulmánya jelentmeg az Orvosi Hetilapban. A körrendeletek szellemi meg­próbáltatást jelentő és éles judíciumot igénylő munkájávalis meg kellett birkóznia. Életének nagy, összefoglaló igé­nyű munkája az Anyavédelem, az első ilyen tárgyúkönyv, amely modem szemlélettel készült. Felöleli azokataz irányelveket, amelyek a Stefánia és a Zöldkereszt (e ket­tőt, az egyesülés után Országos Egészségvédelmi Szövet­ségnek nevezték) keretében végzett anyavédelmi munkájasorán kikristályosodtak. A könyv foglalkozik mind a képzés, mind a gondozói munka céljával és gyakor­lati teendőivel, szociális, anyagi, erkölcsi, jogi vonatkozá­saival.

Szé­násy Józsefet élénken foglalkoztatta a kenyérkeresésre kényszerült nők helyzete, az őket sújtó terhek hatása, acsaládi élet biztonsága és nem utolsósorban az újszülöttekbiológiai értékcsökkenésének elkerülése. Ma, a koraszülé­sek, a művi vetélések magas aránya idején, másképp fogal­mazódnak meg, de nem kevésbé aggasztóak a gondok ésa tennivalók, hiszen az ország lakosságának romló helyze­te megnehezíti e téren is a „kibontakozást”.

Szénásy József életművének fontos része az egészségügyi felvilágosítás, melyet mind a fővárosban, mind a városokat, falvakat járva folytatott. Ő is részt vett számosolyan többszerzős munkálatban, amelyek a kor legkima­gaslóbb orvosait, szakembereit tömörítették a színvonalasegészségügyi felvilágosításra. A népszerű Egészségügyi kalendáriumban olyan szerzőkkel dolgozott együtt, mint Hetényi Géza.

Budapest ostroma alatt lakóháza óvóhelyén kórtermet rendezett be és a nehéz hetekben is járt a környék betegei­hez. Anginás szívpanaszai szünetében írta ,,Versenyfutás a halállal” címen emlékiratait, amelynek egyetlen célja a humanizmusra és a szociális életszemléletre nevelés volt.

1951. május 30-án esett ki a toll a kezéből.

 

Dr. Szénásy József. Orvosi Hetilap (1991.09.)