A nagyközségbe 1840 körül költöztek zsidó családok, akik hamarosan a Tisza felső járás egyik legnépesebb hitközösségét alkották. 1880-ban már 215 fő alkotta, amely az akkori lakosság 2,9 %-a volt. 1910-ben 398 fővel tetőzött a hitközség létszáma. Az elős világégés után lassú apadásnak indult. 1941-ben 273 fő élt Kunmadarason.

1944. május 24-én mintegy 200 kunmadarasi izraelita vallású embert hurcoltak a dévaványai és a karcagi gettókba. Legtöbbjüket Auschwitzba deportálták.

A túlélők megpróbálták újjászervezni a hitközséget, de az itt maradtakra 1946-ban gyilkos pogrom csapott le. A megrázkódtatások ellenére 1949-ben még 37 ember tartozott a karcagi hitközség helyi szórványhitközségéhez.

Kunmadarason a zsidó temető a községi temető mellett található. Bekerítve, kaszálva.

Forrás:

Cseh Viktor: Közép-alföldi zsidó emlékek nyomában - két keréken. Budapest, 2020.