Jászalsószentgyörgyön az 1850-es években jelentek meg zsidó családok. A dualizmus évtizedeiben a beköltöző zsidó családok száma növekedésnek indult olyannyira, hogy lélekszámuk száz fő fölé emelkedett néhány évtized alatt, ami azt bizonyítja, hogy jó üzleti lehetőséget láttak az akkor városi rangot viselő településen. Az I. világháborút megelőzően a községben 20 zsidó család élt. Létszámuk a háború után a kevesebb születés és elköltözés miatt csökkent, de az 1920-as 30-as években újabb beköltözők révén emelkedésnek indult. 1941-ben 81 fő volt a 28 család létszáma.

A jászladányi zsidó hitközség az 1860-as évek elején alakult. A 19. és a 20. század fordulóján volt a legnépesebb a közösségük, amely lassú apadának indult. 1941-ben 89 zsidó ember élt a településen. 1944-ben Jászladányon gettóba zsúfolták össze a helyi és a jászalsószentgyörgyi és tiszasülyi zsidó családokat is. A jászberényi és monori gyűjtőtáborokon keresztül Auschwitzba deportálták őket.

A helyi zsidó temető a Gát utca tövében fekszik a település határában, keleti irányban. Szabadon látogatható, azonban elhanyagolt. A sírok ledőltek. A néhány tucatnyi síremlékből csak pár áll még a helyén.

Forrás:

Cseh Viktor: Közép-alföldi zsidó emlékek nyomában - két keréken. Budapest, 2020.

Jászapátira a 19. század második felében települtek be nagyobb számban zsidó családok. A közösség számbeli gyarapodása az 1930-as évekig tartott. 

1944-ben a zsinagógába, a szomszédos hitközségi épületekbe és lakóházakba zsúfolták össze a zsidó családokat. A gettóból Jászberényen és a monori gyűjtőtáboron keresztül Auscwitzba deportálták őket.

A zsidó temető a település keleti részén, a Redempció utca végén fekszik. A Mechon Simon Alapítvány vásárolta vissza a temető földjét 2000-ben.

Jászdózsáról 1944-ben a jászárokszállási gettóba zsúfolták össze a zsidó családokat. A helyi zsidó temető a települést északról elkerülő Tarna-csatorna mellett a a község peremén fekszik. Napjainkban nagyon elhanyagolt.

Forrás:

Cseh Viktor: Közép-alföldi zsidó emlékek nyomában - két keréken. Budapest, 2020.

Szolnokon a régi és az új zsidó temető a köztemető szomszédságában találhatóak egymással szemben. A régiből sajnos néhány követ már elloptak. A szolnoki izraelita hitközség kezeli.

Zsidó családok a szabad költözést megengedő törvény után érkezhettek a településre, valószínűleg a szomszédos Tiszabőről. A legtöbb zsidó 1880 és 1910 között élt Nagykörűben 50-60 fő között. 1941-ben azonban már csak kilenc izraelita lakos maradt a faluban. Őket 1944-ben a szolnoki gyűjtőtáborba hurcolták és deportálták.

A községben van zsidó temető, amely a köztemető mellett fekszik. Egy tucatnyi sírkő található itt. Legtöbbjük az 1900-as évek elejéről való.

Forrás:

Bár egyes feljegyzések szerint már a 18. század végétől éltek zsidók a településen, azonban az 1840-es népszámláláskor nem jegyeztek fel zsidó lakost Fegyverneken. Pedig 1880-ban 237 fővel a járás második legnépesebb zsidó közössége élt a településen. Az első világégés után nagy számban költöztek el Fegyvernekről, így jelentősen megcsappant a hitközség létszáma. Eleinte a törökszentmiklósi hitközség alá tartoztak, majd a 19. század vége felé önállósodtak.

A nagyközségbe 1840 körül költöztek zsidó családok, akik hamarosan a Tisza felső járás egyik legnépesebb hitközösségét alkották. 1880-ban már 215 fő alkotta, amely az akkori lakosság 2,9 %-a volt. 1910-ben 398 fővel tetőzött a hitközség létszáma. Az elős világégés után lassú apadásnak indult. 1941-ben 273 fő élt Kunmadarason.