(zábori)
Liptóvármegyéből ered, IV. Bélától 1263-ban kapott donátiót Záborra. Majd elterjedt Túrócz-, Sáros-, Szepesmegyékben is, 1732-ben pedig István fia János Roskoványból Kompoltra költözött s Sárosmegye bizonyságlevelét mutatta fel. 1766-ban István domoszlói lakos. (1732. év 161. sz. 1766. év 243. sz. 1768. év 219. sz.)
=== Forrás: ===
Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.
(pápai)
Adományos birtokos család, mely - mint előneve mutatja - Veszprémmegyéből szármázott, a XVIII. század elejétől kezdve azonban vármegyénk lett, úgy látszik, kizárólagos székhelyévé.
Lipót királytól 1667. évi nov. 19-én Vr.
V. István - György fia, András unokája - kasszai származású tiszanánai lakos, a község jegyzője, Trencsénmegye bizonyságlevelével 1822. évben igazolja nemességét. (1822. év 254. sz. 204 jkl.).
=== Forrás: ===
Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.
Az investigatiónális jegyzőkönyvek szerint I. Lipóttól 1676. évi márcz. 20-án Vr. György, fivére János, továbbá Gáspár és János kapták a nemességet s Trencsénmegye hirdette ki. 1748-ban György Gyöngyösön lakott, testvére Miklós pedig ugyanakkor mint tokaji lakos nyert testimonialist. (1748. év 288. jkl.)
=== Forrás: ===
Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.
vagy '''Veresmarty'''
Fejérmegye bizonyságlevele alapján József baracskai lakos fia János pátkai lakos fia János tiszaroffi gazdatiszt 1846-ban igazolta nemességét.
(1846. év 723. sz. 1124. jkl. U. N. I. I. 23. 226.)
=== Forrás: ===
Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.
1657. évi decz. 23-án V. Márton, neje Gődér Erzsébet, továbbá Imre és Mátyás, ennek neje '''Rácz''' Katalin, fia György, nemkülönben V. Balázs, ennek neje '''Bartha''' Erzsébet, végre V. Pál, Benedek, István és Péter nyerték a nemességet s Borsodmegye hirdette ki.
(1657. év 6. sz.)
A Tiszavárkonyban, Besenyőteleken, Kálban, Egerben, Dormándon, Egerfarmoson lakott hevesi ágat a nemeslevélben megnevezett Pálnak Tiszavárkonyban lakott Tamás nevű fia alapitotta, kinek '''Galambos''' Erzsébettel való házasságából származtak
Pál (1700.),
Albert és György (sz.
(nagycsepcsényi)
Túróczmegye ősrégi családja, mely 1263-ban nyert királyi adományt Muthnára. Idővel Hont-, Gömör-, Szabolcs- és Zemplénvármegyékbe is elágazott.
Megyénkben VI. Mihály fia János 1765-ben Egerszóláton, VI. Gasparovics Imre fia György fia Márton fia István 1791. évben Egerben tűntek fel. Az előbbi Hontmegyétől, az utóbbi Túróczmegyétől hozott testimonialist.
(1765. év 90. sz. 86. jkl. 1791. év 1038. sz. 1111. jkl.)
Megyénktől bizonyságlevelet nyertek:
1799. évben István és György egri lakosok, kikről azt hisszük, hogy az 1791. évben kihirdetett István fiai voltak (1799.
A nemességet 1667. évi május 10-én V. Miklós gyöngyösi lakos, neje Bán Anna, fivére János, ennek neje Földváry Anna, nővére Anna, ennek gyermekei Virágh Mátyás és György nyerték s még azon évben megyénk hatósága hirdette ki. (1667. év 166. jkl.)
A nemességszerző Miklósnak három fiáról van tudomásunk:
II. Jánosról, az utód nélkül maradt Györgyről és I. Andrásról.
II. Jánostól származtak:
1. III. János mezőkövesdi lakos,
2. I. Ferencz,
3. I. József, ettől
a) József besenyőteleki lakos, ettől III. József (sz. 1767.) szalontai lakos, ettől IV. József (sz.
Esztergommegye hirdette ki ama czímeres nemeslevelet, melyet III. Ferdinandtól 1652. évi máj. 31-én V. Pál, István és Péter testvérek nyertek.
Páltól származott
I. János, ettől
II. Pál,
ettől II. János nagyóhaji, majd ludasi, végre abasári lakos, a Tarródy család gazdatisztje, ettől és Kaszap Annától született 1803-ban Ludason Ferencz, az Almásy család tarnamérai tisztje, ettől és Puhl Francziskáról Tarnamérán születtek György (1835.) és Zsigmond (1840.).
II. János fiával és unokáival együtt Barsmegye bizonyságlevele alapján 1842.
III. Károlytól 1715. évi máj. 13-án V. Pál, neje Szőllősi Magda kaptak armalist a következő czímerrel:
Kék pajzsban zöld alapon álló s jobbjában 3 búzakalászt tartó medve; sisakdisz: seregély, csőrében zöld galylyal; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Kihirdettetett 1716. évben.
Az eredeti nemeslevél a megyei levéltárban van. (1716. év 16. sz. 789. jkl.)
=== Forrás: ===
Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.