Nyitramegyéből származik
III. Ferdinandtól 1650. évi aug. 23-án nyertek nemeslevelet Vass György s neje Edy Zsófia a következő czímerrel:
Kék pajzsban zöld mező felett márványoszlop, tetején karika (abroncs), mellette jobbra fordult vörös ruhás, sárga csizmás, fedetlen fejü férfi baljával a karikát, jobbjával kardot tart; sisakdisz: növekvő egyszarvú.

(keresztszegi vagy nagybesenyői)
Az 1732. évi nemesi vizsgálat idején Dévaványán él V. Demeter fia István fia András s bemutatja Biharmegye 1725. évi bizonyságlevelét, mely szerint 1369-ben Károly, majd Ulászló és Zsigmond királyok megerősitették az ő őseit sápi, domvári, veresdobi, kochai, tompavalkányi, hegyesvalkányi és véghvalkányi birtokaikban.
(1754. év 133. sz.)
1785-ben András, Mihály, Péter és Miklós ugyancsak dévaványai lakosok Biharmegye 1785. évi bizonyságlevelével igazolják nemességüket.
Ebben a család vancsodi lakhelyére, nagybesenyői előnevére, 1626.

Ferencz s gyermekei 1790. évi nov. 16-án kaptak armalist, melyet Pozsonymegye hirdetett ki. Fia János Egerbe jött s 1816-ban úgy a saját, mint Polereczky Annától való Antal (sz. 1814.) és Amália (sz. 1811.) nevű gyermekei nemességét igazolta. (1816. év 35. sz. 36. jkl.)

=== Forrás: ===
Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

másk. '''Sánta'''
III. Ferdinandtól 1650. évi szept. 28-án V. Gergely s testvérei Imre, Tamás, András nyertek nemeslevelet a következő czímerrel:
Kékben nyilt sasszárny közt szív, fölötte 3 arany csillag; sisakdisz: kardra szúrt törökfő; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Kihirdettetett 1654. évben, másolata a levéltárban.
(1650. év 2. sz. 1654. év 17. jkl.)
1699-ben András erki birtokos a Sánta családnévvel fordul elő.
Az 1725. évben igazolt Mihály leszármazói:

Debreczen város és Sass község V. László kabai lakos nemességéről 1701-ben bizonyitványt adtak, melyet ő a következő évben mint dévaványai lakos hirdettetett ki.
(1701. év 94., 95. sz. 1702. év 804. jkl.)

=== Forrás: ===
Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

V. János fia János fia András csépai lakos Hontmegyétől 1755-ben bizonyságlevelet nyer.
A család Szirákon volt birtokos. (1755. év 32. sz.)

=== Forrás: ===
Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

1800. évi tanuvallomás szerint nemzedékrendje néhány ízen:

Egy más adat szerint az 1794. évben Nagyréven élt János Ónodról származott.
(1794. év 675. sz. 1017. jkl. 1795. év 559. sz. 820. jkl. 1800. év 478. sz. 657. jkl.)

=== Forrás: ===
Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

1754. évben - megelőzőleg pedig Átányban és Kiskörén - élt György, kinek testvére András nádudvari lakos András és György nevü fiaival együtt Szabolcsmegyétől 1746-ban bizonyságlevelet nyert. Nagy- és Kisbágyonban és Szöcskődön volt adományos birtokuk. (1754. év 182. sz.)

=== Forrás: ===
Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

Szatmármegyei család, melynek nemessége 1793. évben lett legfelsőbb helyen igazolva.
(K. K. LVII. 313.)
A nemességszerző Mihálytól származtak II. Mihály és I. János.
II. Mihály fiai voltak:
1. III. Mihály,
ezéi I. Ádám tokaji lakos és V. Mihály nagykárolyi lakos,
ez utóbbiéi pedig VII. Mihály és III. János;
2. I. Ferencz, ezé István tokaji lakos,
ezéi VIII. Mihály és II. Ádám;
3. I. István,
ezéi a) Mátyás ráczfejértói lakos,
ezé II. György,
b) II. János,
ezé IV. János.
I. János fia volt IV. Mihály ezéi:
1. I. György sámsoni lakos,
ezéi a) V. János, ezéi VII. János és X.

Kolonits érsektől V. István, Gillányi Imre, Mészáros Miklós, Vass Miklós, Szakállos János és Ferencz, Hajnal István 1702. évben Ákos és Gyárfás pusztákra új adományt nyertek.
V. András verebélyi származású tiszaörsi lakos az esztergomi érsektől nyert bizonyitványát kihirdetteti 1767. évben.
Fiai voltak István, András és János.
(1702. év 84. sz. 1767. év 196. sz. 151. jkl.)

=== Forrás: ===
Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.