(váradi)
Eredetileg Nagyváradon székelt a család s midőn a törökök a várat elfoglalták, többen Nagyszebenbe menekültek, majd Tordán tüntek fel, a XVIII. század közepén pedig László innen Tiszafüredre, '''Pankotay''' Erzsébet nevű nagyanyja után örökölt birtokára, jött lakni. Leszármazása:

V. György tiszaörsi lakos - András igriczii lakosnak fia, az 1650. évi nov. 20-án megnemesitett Andrásnak unokája - Borsodmegye bizonyitványával 1767-ben igazolja nemességét. A család Kúnhegyesen [Kunhegyes] és Mezőkeresztesen is előfordult.
(1767. év 196. sz. 151. jkl.)

=== Forrás: ===
Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

A XVII. század elején Farmoson, Bodon, Alattyánban birtokos

=== Forrás: ===
Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

V. János abasári lakos, neje Filesz Ilona, gyermekeik György, János, Ádám, Éva, Dorottya 1714. évi márcz. 4-én nyertek armalist ezen czímerrel:
Kék pajzsban sziklán álló holló csőrében arany gyűrűvel; sisakdisz: a holló; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
Kihirdettetett ugyanazon évben. (1714. év 562. jkl. K. K. XXX. 243.)
Leszármazás:

(bánóczi)
A nemeslevelet III. Ferdinandtól 1656. évi nov. 10-én V. Gergely, fia Mihály, testvérei András, György, János kapták s 1659-ben Zemplénmegye hirdette ki.
1759. évben János fia János Bánóczról Egerbe költözött s Zemplénmegye bizonyitványával igazolta nemességét.
Fivére Imre a katonai pályán működött s nyugalmaztatása után Miskolczon alapitott családot. (1759. év 220. sz. 139. jkl.) János egri lakostól származtak József (sz. 1760.), megyei alügyész és János (sz. 1761.) csendbiztos. József alügyész fiai József (sz. 1788.), István (sz. 1790.) és Ignácz 1813.

(tassi)
Régi pestmegyei család, melynek két tagja, György és István testvérek, érdeklik főleg vármegyénket. Mindkettő felesége jussán lett birtokossá Tiszafüreden, Tiszaörsön, Szentimrén. Az 1770. év táján Tiszafüreden lakott György neje volt váradi '''Veres''' Borbála, gyermekei pedig
Ráchel (czéczei '''Csilléry''' Jánosné),
Borbála ('''Kubinyi''' Józsefné),
Janka ('''Dömjén''' Ferenczné)
és Angelika ('''Fekete''' Lászlóné).
István neje '''Pankotay-Jósa''' Klára (+ 1798.) volt, gyermekei pedig
Károly (sz.

Az 1724. évi nemesi investigatió alkalmával János tiszafüredi lakos felmutatja a Lipót király által 1663. évi 23-án V. Mihály és Tamás, továbbá''' Csongrády''' Ferencz, ennek neje '''Olasz''' Anna, leánya Klára részére adományozott s Borsodban kihirdetett armalist.
Azt állitja, hogy ő Tamásnak a fia, de hitelt érdemlő bizonyitékot nem hoz fel.
1742. évi tanúvallomások szerint a nemességszerző Mihálytól származtak
János és István,
az előbbitől István átányi,
az utóbbitól szintén István szendrői lakosok.
István átányi lakos fiai voltak István és János. (1742. év 151.

II. Miksa 1572. évi jan. 30-án adott nemeslevelet a nemes anyától származott (agilis) Weég János s fivérei Pál és György részére s János sajógömöri lakóházát, valamint a hozzátartozó javakat minden adózás alól felmentette. Ezen János a törökök elleni háborúban személyes bátorságával tünt ki.
Zoltay István szendrői várkapitány helyettese volt s az armalist is az ő kérelmére nyerte. Fia volt András, ezé Lukács, ezé Benedek, kitől származott Borbála, 1705.

Régi veszprémi család, mely 1479-ben lett beiktatva böröllyői birtokába.
A XVIII. század első felében Mihály testvéreivel együtt a vasmegyei Isákfalvára költözött. Ennek fiai László, a kir. tábla jegyzője és Sándor Vasmegye bizonyságlevele alapján kihirdettettek 1772. évben.
(1772. év 227. sz. 453. jkl.)

=== Forrás: ===
Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

1699-ben pásztói birtokos.

=== Forrás: ===
Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.