1960-ban, a szovjet hatalomátvétel 15. évfordulója alkalmából állította a település a német csapatok ellen küzdő szovjet katonák emlékére a Kossuth téri parkban álló obeliszket.

1944. október 17-től több napon át nagy tüzérségi harcok folytak Tiszakürt és Tiszainoka térségében. Amikor a szovjet és román csapatok a hónap végén a Tiszán átkelve elindultak a főváros felé, a településen is véget ért a háború. A tiszainokai áldozatok nevét fekete márványtábla őrzi az 1992-ben felállított emlékművön.

A város központjában 1945-ben felállított emlékmű.

Képeslap

A békegalambot tartó női alak Makrisz Agamenon szobrászművész alkotását, amelyet a Jánossy György Ybl-díjas építész által tervezett dombok között 1975-ben állították fel. A köznyelv "Vas Marisnak" hívja a város központjában álló szobrot.

Forrás:

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Képeslaptár

1944. október 8-án a németek elhagyták Tiszaföldvárt és a vasútállomás környékén felbukkantak a szovjet előőrsök. A frontvonal többször változott. A szovjetek a városban hadtápbázis alakítottak ki és itt helyezkedett el a frontparancsnokság apparátusa is: katonai rendőrség és hadbíróság. A községházát laktanyának rendezték be. A lakosságot a környező szőlőkbe telepítették ki november elején és csak 1945 januárjában térhettek vissza házaikba. A harcok során nemcsak lakóházaban, hanem a templomokban is kár keletkezett.

1937. július 4-én leplezték le a Nagy Háborúban elesett katonák emlékművét Tiszaderzsen. Az avatási ünnepséget József főherceg is megtisztelte jelenlétével. Az emlékmű 3,5 méter magas. A műkőből készült oszlopon egy bronz dombormű látható, amely lovas huszárokat ábrázol. Alkotóként Kisfaludy Stróbl Zsigmondot tüntették fel.

1949 tavaszán a belügyminiszter 122.090. (1949.III.) 1-2. számú rendelete alapján a szovjet hősi temetőket és sírokat összeírták. A felmérés tartalmazza az eltemetettek számát, sírbakerülésük időpontját. Ha ismert volt, az elesettek nevét, születésük és elhalálozásuk időpontját is. Megyénkben a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárban található 2585/1949.

"Örök dicsőség a hősöknek

akik községünk

felszabadulásáért vívott

harcokban estek el"

(Kósa Károly felvétele - VFMKMI)