1849 tavaszán a város szélén lévő Cserepes csárdát ideiglenes kórház céljára használták. Itt ápolták a kápolnai csata sebesültjeit, akik közül az ország különböző részeiről származók harmincan itt hunytak el, s a katolikus temetőnkben pihennek. A temetőben 1910-ben emelt kőkereszt fém korpusszal azon 30 szabadságharcos sírja felett felállított emlékmű, akik a Kunhegyesen működött tábori kórházban hunytak el 1849. február 14-e és július 4-e között.

A jászberényi Fehértói temetőben 1898-ben avatták fel a márvány obeliszket, mely alatt 143 hős nyugszik. Az emlékjel felirata: "1848-49-iki honvédek a tápióbicskei és isaszegi ütközetben megsebesült és Jászberényben elhunyt honvédek emlékére állítatta a jászberényi 5-ik Ker. Róm. Kath. Olv. Egylet hálás kegyelete 1898. márcz. 15."

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharcban részt vett jászapáti illetőségű honvédtisztek nyughelye a helyi temetőben.

Kardos Ignácz (1823-1908) hadnagy síremléke

Palotásy János (1821-1878) Jászberényben letelepedett lengyel emigráns család leszármazottja. Gimnáziumi tanulmányai után elkerül a városból, 1848-ban tér vissza a Jászságba, Jászapátin tölti be az aljegyzői tisztséget. Pályáját ettől kezdve kettősség jellemzi, hiszen élete végéig közhivatalnok, ugyanakkor muzikalitása zeneszerzésre, a zenei életben való aktív részvételre ösztönzi. Élete legtermékenyebb időszaka a Jászapátin töltött évek. 1861-től Jászberény lakosa, ebben az évben változtatja meg családi nevét.

Síremlék a 2. világháborúban elesett hősi halottak emlékére a tiszavárkonyi temetőben.

(Kósa Károly felvétele - VFMKMI)

(Kósa Károly felvételei - VFMKMI)

Vezseny az idegenben elesett katonák tiszteletére állított síremléket a község temetőjében.

(Kósa Károly felvétele - VFMKMI)

A világháborúban közel 700 újszászi vett részt. Közülük legalább 83-an vesztették életüket. Több tucat embert vittek ki a Szovjetunióba, akik csak évek múlva tértek haza. A nemzetünkért elesett magyar hősök síremléke az újszászi temetőben áll.

Harsányi (Hoóz) Gyula János 1864. szeptember 16-án született Szolnokon. Szolnokon járt középiskolába. Egyetemi évei alatt magyarosított családja. 1891-ben szerezte meg ügyvédi diplomáját, majd Szolnokn nyitott ügyvédi irodát. 1911-ben választották meg polgármesternek. Ezt a tisztséget 1918-ig töltötte be. Hivatalba lépése után városfejlesztési terveinek megvalósításába fogott: aszfalt és vízvezeték kibővítés, a polgári fiú és leányiskolák új épületének felemelése, a vásárcsarnok felépítése az ő polgármestersége idején valósut meg.