Dr. László István Péter 1917-ben született a jászjákóhalmi kapitányréti tanyavilágban. A jászapáti gimnáziumban érettségizett, majd Budapesten szerzett jogi diplomát 1941-ben. 1945-ben az Igazság című parasztlaphoz hívták, ahol megalakította az Igazság Parasztírók Körét. Miután eltávolították a laptól, illegális újság szerkesztésébe fogott Barázdák Népe címen. Emiatt 1953-ban börtönbe került. A kiszabott 15 évnyi büntetésből hármat ült le. 1956-ban szabadult. Majd különböző lapoknál dolgozott. A Magyar Nemezt korrektoraként ment nyugdíjba.

1899. február 8-án született Máramarosviskiben (ma Viskove, Ukrajna. Szülei id. Rankay József orvos és Toperczer Vilma.Tanulmányait Debrecenben, Máramaroszsigeten és Nagyváradon a honvéd hadapródiskolában végezte. Az 1. világháborúban szolgált az olasz fronton, ahol hadifogságba esett. 1918 augusztusában hadnaggyá avatták. Háborúban szerzett érdemeiért: Károlycsapatkereszttel és sebesülési éremmel tüntették ki. Majd a kercai helyőrség parancsnokává nevezték ki. A kis helyőrség parancsnokaként 1920.

Dr. Kenéz Béla 1874. március 15-én született Szolnokon. Apja Kreutzer Balázs lakatosmester, a szolnoki Ipartestület elnöke. Kenéz Béla Szolnokon végzte el középiskolai tanulmányait, majd a budapesti Pázmány Péter tudományegyetemre ment és államtudományi oklevelet szerzett 1895-ben. innen a lipcsei és a londoni egyetemre került, ahol közgazdaságtant és statisztikai tanulmányokat folytatott.

Kablay Lajos (1911-1987) az egykori hadiárva 1934-ben végezte el a Ludovika Akadémiát. 1940-ban légifotó-értékelőként dolgozott a magyar légierőnél. E munkatapasztalatból született meg a Légi felderítés című könyve, amelyet tankönyvként használtak 1956-ig. A 2. világháborúban képzett pilótaként  számos bevetésen részt vett, amiért Signum laudis kitüntetésben részesült, és főhadnagyból századossá léptették elő. 1945-ben szovjet hadifogságba esett és három évig egy halász szövetkezetben dolgozott. Ekkor tanult meg oroszul is. 1948-ban tért haza.

Gajzágó Salamon honvéd hadnagy (1818-1916) ősei örmény származásúak, már a 18. században Pusztatúrpásztón (Túrkeve) voltak bérlők. A gimnáziumot Szolnokon végezte. A Zrínyi-honvédzászlóaljban szolgált a szabadságharc alatt. A móri ütközetben fogságba esett. 1849-ben szabadult.

id. Sánta Ferenc (1919-2003) a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjével kitüntetett prímás Jászberény Város Díszpolgárára.

Darázs Árpád (1922-1986) jászberényi születésű karmester. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatott felsőfokú zenei tanulmányokat. 1944-ben egyházkarnagyi oklevelet kapott. Az 1944/45-ös tanévben a középiskolai énektanár-képző tanfolyamot végezte el Ádám Jenő vezetésével.

Györfi Sándor szobrászművész Karcagon született 1951. május 28-án. Művészetéért számos szakmai díjjal jutalmazták: Munkácsy-díj (1986), Mednyánszky-díj (1988). A nagykunsági értékek megőrzésében kifejtett tevékenységéért is elismerésekben részesült, mivel szobraiban emléket állít a kunoknak. A megye településein számtalan köztéri alkotásával találkozhatunk. Szűkebb hazájában a kun hagyományok tudatos újjáélesztőjeként és ápolójaként tartják számon. 1994-ben Karcag Város Díszpolgárává választották. 2001-ben pedig - a redempció 256. évfordulóján - ő lett a II.

Schwajda György az 1970-es években dramaturgként dolgozott a szolnoki [[szigligeti-szinhaz-szolnok | Szigligeti Színházba]]n. 1978-ban három hónapig, majd 1985 és 1992, illetve 1995 és 2000 között volt színházigazgató. Első igazgatói időszaka alatt, 1990-ben nyerte el a színházépülete mai arculatát.
Szolnok város díszpolgári címet is adományozott a színigazgatónak 2007-ben.

=== Forrás: ===
Szeredás András [szerk.]: Emlékkönyv. Szolnok : Verseghy Nyomda, 1992
Schwajda György : Szolnok Díszpolgára = Szolnok Napja 2007 (2007.) 8. p.

törökszentmiklósi és zsadányi , gróf Almásy Sándor 1874. november 10-én született Jászberényben. A budapesti Pázmány Tudományegyetemen végzett jogot. Pest-Pilis-Solt vármegyénél közigazgatási gyakornoksága után 1898-tól Pest megyében tb. szolgabíró, majd Kiskőrösre osztották be szolgabírónak. 1904-től tb. főszolgabíró, 1906-tól pomázi főszolgabíró.