Sípos István Lajos Kunszentmártonban 1881. augusztus 10-én született, iparos családban. Kőműves-mestervizsgát tett, és 1901-ig Kunszentmártonban, többek között édesapjánál dolgozott. Rövid időre megfordult Nagyváradon is, majd 1905 után Szolnokra költözött. 1908. június 19-én minősítették Budapesten az építőmesteri teendők önálló teljesítésére és vezetésére, s negyven éven át építőmesterként, majd építési vállalkozóként tevékenykedett.

Dr. Gergelyffy Gézáné, pancsovai Graff Irén 1897. február 27-én született Pancsova településen.

1937-től egy cikluson keresztül volt a város képviselője. Graff Irén 40 évesen, kellő élettapasztalattal felvértezve, de még ereje teljében a legjobb korban volt ahhoz, hogy alkotó tagja lehessen Szolnok vezető testületének. A nemesi címmel büszkélkedő, katolikus gyógyszerész családból származó hölgy Bécsben szerzett zongoratanárnői oklevelet, s 1920-ban ment férjhez kibédi Gergelyffy Gézához.

1950-ben született Budapesten. Édesapja a szolnoki adóhivatal vezetője volt, akit az ötvenes években mellőztek, félreállították, de az évtized közepén az akkori pénzügyminiszter, aki korábbról ismerte szakmai felkészültségét, bevitte a minisztériumba, ahonnan pénzügyi osztályvezetőként ment nyugdíjba. Féltestvére, Farkasházi Klára az Operettszínház szólótáncosa volt. Gyakori vendég volt nálunk Berda József költő, Bilicsi Tivadar, és még sokan mások a művészvilágból.

"Az elegáns eszpresszó közönsége elcsendesedik. A zongora melletti kis dobogóról jól ismert arc tekint a közönségre. A zongora megszólal és felhangzik Jacques Prévert egyik világhírű irodalmi sanzonja." Ez a kép 1963. szeptember 12-étől vált valósággá Szolnokon. Onnantól kezdve minden csütörtökön délután mellett fővárosi és helybeli színészek tolmácsolásában a kortárs magyar és külföldi irodalom gyöngyszemeit, verset, prózát, zenei kísérettel és anélkül hallgathatott a közönség.

F. Bede László 1891. szeptember 3-án született Szolnokon.  

Az 1918. december 12-én alakult szolnoki kommunista pártszervezet őt választotta meg elnökéül. A Tanácsköztársaság idején a szolnoki direktórium tagja, aki a testület tevékenységét ténylegesen irányította, bár annak nem volt elnöke.

A sportcsarnokot 1975-ben adták át Szolnok város megalapításának 900. évfordulójára. A terveket még 1973-ban fogadták el hosszas mérlegelés után. A legcélszerűbbnek látszó körcsarnok mellett döntöttek. A helyét a Tiszaligetben jelölték ki, az épülő sporttelep bejáratával szemben. Az 52 m átmérőjű épületben egy 42 x 26 méteres játékteret terveztek, amit az edzésnapokon három gyakorlópályára lehet „szétdarabolni”. Emellett öltözők, társalgó, és a televízió közvetítések zavartalanságát szolgáló riporterfülkék is helyet kaptak a több mint ezer nézőt befogadó sportlétesítményben.

1945. decemberében Franyik Antal 18 éves hídépítő munkás az állványról a Tiszába zuhant, megmenteni nem sikerült. 1946. április 25-én "szünetre csengetett a hídépítők munkatelepén a jelzőharang és a munkások, mérnökök, tisztviselők a hídfeljárónál felállított jelképes ravatal köré sereglettek" - írta a Tiszavidék 1946. április 28- i számában Magyar István.

1918-ban született Szolnokon. A helyi Felsőkereskedelmi Iskola növendékeként már Hieronymi önképzőköri szerepléseivel kitűnt iskolatársai közül. Sokoldalúan művelt tanára Vidor Gyözö egyengette költői pályakezdését. A középiskola elvégzése után jelentkezett a Közgazdaságtudományí Egyetemre, majd könyvelőként helyezkedett el Szolnok legnagyobb könyvkereskedésében.

1935-ben ösztöndíjasként Franciaországban járt a Maison du Livre Français könyvkereskedő cégnél.